Országgyűlési irományok, 1949. II. kötet • 52-68. sz.

1949-56 • Törvényjavaslat a polgári perrendtartásról

56. szám. 39 nek egyező vagy a,z egyik félnek az ellenfél által kétségbe nem vont elő­adása folytán vagy akár a köztudomás, akár a bíróság hivatalos tudomása alap­ján bizonyítás nélkül is kétségtelenül megállapíthatók. 164. §. A vitás tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, aki­nek érdekében áll, hogy azokat a bíró­ság valónak fogadja el. A bíróság ettől függetlenül az általa célszerűnek talált bizonyítást hivatalból is elrendelheti. 165. §. A bíróság bizonyítást elren­delő határozatához nincs kötve ; el­rendelheti a bizonyítás kiegészítését vagy megismétlését, úgyszintén a már korábban elrendelt bizonyítás mellő­zését is. Bizonyítási eszközök. 166. §. (i) Bizonyítási eszközök kü­lönösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények* a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok. (*) Eskünek a perben helye nincs. Tanúk. 167. §. Ha a fél tényállításait tanúk­kal kívánja bizonyítani, meg kell je­lölnie a bizonyítani kívánt ténj^eket és be kell jelentenie a tanúk nevét, fog­lalkozását és pontos címét, vagy pedig a tanúkat a tárgyalásra elő kell állí­tania. Ha a bíróság a tanúkihallgatást hivatalból rendeli el (164. §), a fél a bíróság felhívására köteles a bizonyí­tandó tényről tudomással bíró tanúk személyi adatait akként megjelölni, hogy a tanúk megidézhetők legyenek. 168. §. (i) A tanút az elnök idézi meg. Az idézésben (96. §) meg lehet jelölni azokat a körülményeket is, amelyekre a tanú kihallgatása szüksé­gesnek mutatkozik s a tanút fel lehet hívni, hogy meghatározott feljegyzéseit, iratait vagy a bizonyításnál felhasznál­ható egyéb tárgyait hozza magával. (t) Ha a tanú a fél által» bejelentett adatok téves volta miatt nem volt megidézhető, a bíróságnak a tanú ismé­telj megidézése előtt meg kell vizsgál­nia, hogy a fél téves bejelentése nem a per elhúzását célozta-e. Ugyanez áll akkor is, ha n fél az olyan tanút, aki­nek előállítására vállalkozott, a tár­gyalásra nem állítja elő. 169. §. (i) Azt, akitől testi vagy szellemi fogyatkozása miatt helyes val­lomás nem várható, tanúként kihall­gatni nem lehet. (t) À tanú, ha a titoktartás alól felmentést nem kapott, nem hallgat­ható ki olyan kérdésre, amely állam­titoknak minősül, vagyamelyre a hiva­tali, illetőleg szolgálati titoktartás köte­lezettsége leit erjed. (*) A titoktartási kötelezettség az annak alapjául szolgáló viszony meg­szűnése után is fennmarad. (*) Azt, hogy a titoktartás alól való felmentésre az egyes esetekben mely hatóság vagy szerv illetékes, a minisz­tertanács rendelettel határozza meg. («) Azokat a kérdéseket, amelyekre a felmentést kérik, a felmentésre irá­nyuló megkeresésben meg kell jelölni. (e) A jelen § ellenére kihallgatott tanú vallomása bizonyítékként figye­lembe nem vehető. 170. §. (i) A tanúvallomást meg­tagadhatja : a) a felek bármelyikének a 13.. § (t) bekezdésében megjelölt hozzátartozója; b) az, aki a tanúvallomás folytán magát vagy a 13. § (*) bekezdésében megjelölt hozzátartozóját bűncselek­mény elkövetésével vádolná, az azzal kapcsolatos kérdésben ; c) az ügyvéd, az orvos és más olyan személy, aki hivatásánál fogva titok­tartásra köteles, ha a tanúvallomással titoktartási kötelességét sértené meg, kivéve ha az érdekelt e kötelesség alól felmentette. («) Ha a tanú több pertárs közül nem valamennyivel áll a 13. § («) bekezdésé­ben megjelölt viszonyba^, a tanúság­tételt a többiekre nézve csak akkor tagadhatja meg, ha a vallomás nem különíthető el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom