Országgyűlési irományok, 1949. I. kötet • 1-51. sz.
1949-19 • Törvényjavaslat a földreform és a telepítés befejezésével összefüggő egyes kérdések rendezéséről
62 19 szám. nyában azonban elkerülhetetlen magánosok ingatlanának az igénybevétele. A magánterületeket a kisajátítás hosszadalmas és költséges eljárása helyett célszerűbb a házhelyeknek, valamint közérdekű telkeknek juttatásáról szóló 2400/1945. F. M. számú rendelet alapján megszerezni. A tanyaközpontok kialakítása érdekében a javaslat lehetővé teszi a cserekártalanítás céljára történő ingatlanigénybevételt is. A 4. §-hoz. Az igénybevett ingatlan helyett csereingatlant csak dolgozó parasztnak kell juttatni. A javaslatnak ez a rendelkezése azokat a dolgozó parasztokat védi, akiktől a földreform és a házhelyrendezés során ingatlant vettek igénybe, illetőleg akik olyan ingatlanból jutottak földhöz vagy házhelyhez, amelyet a fennálló törvényes rendelkezések értelmében a volt tulajdonosnak vissza kellene adni. Minthogy a javaslat tanyaközpont és közérdekű létesítmény céljára voltaképpen újabb igénybevételi jogot állapít meg, indokolt, hogy ilyen esetben csereingatlan a huszonöt kat. holdnál nagyobb ingatlannal rendelkező parasztbirtokos részére is juttatható legyen. Csere céljára kevés ingatlan áll rendelkezésre, ezért a cserekártalanítás mértékét a javaslatnak megfelelően területileg is korlátozni kell. A cserekártalanítás végső határidejének megállapítása az eljárás mielőbbi befejezése végett szükséges. A javaslat a pénzbeli kártalanítás mértékének megállapításával nyugvópontra kívánja hozni a korábbi jogszabályok alapján csereingatlanra, vagy valóságos és teljes becsértéknek megfelelő kártalanításra jogosultak kártalanításának kérdését is. Az 5. §-hoz. A csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény alapján Magyarországra áttelepített családok a letelepítésükhöz szükséges ingatlanokat és egyéb vagyontárgyakat csak ideiglenes használatra kapták meg. Miután a lakosságcsere befejeződött, a birtoklás ideiglenes jellegét meg kell szüntetni. Méltányos, hogy a Csehszlovákiából áttelepített családok a birtokukba adott lakóházra és — amennyiben földjuttatásra igényjogosultak — tizenöt kat. holdat meg nem haladó ingatlanra, valamint egyéb vagyontárgyakra tulajdonjogot szerezzenek és tulajdonjoguk az ingatlanokra telekkönyvileg bekebeleztessék. A 6. §-hoz. A korábbi birtokpolitikai törvények alapján az épületek juttatási árát bonyolult és hosszadalmas eljárással lehet csak megállapítani. Olyan rendelkezésre van szükség, amely az összes juttatott épületekre egységesen érvényes szabályokat állapít meg és lehetővé teszi, azonos mérték alkalmazásával, a juttatási árak gyorsabb és egyszerűbb kiszámítását. A törvényjavaslatban megállapított vételár a juttatottak anyagi erejéhez alkalmazkodik. A 7. §-hoz. A juttatottak a házhely vételárát az eddigi rendelkezések értelmében ötévi egyenlő részletekben törleszthették. A juttatottak túlnyomó része dolgozó kisember, ezért méltányos a vételár megfizetésére tíz évi határidőt megállapítani. Minthogy a házhelyhez juttatottak a vételárat a törvényjavaslat értelmében tíz év alatt fizetik ki, — figyelemmel az állam teherbíróképességére is — az 1946 : IX. te. 26. §-ában megállapított ötéves határidőt tíz évre fel kell emelni. A 8. §-hoz. A földreform célkitűzéseivel nem egyeztethető össze, hogy a juttatottak ingatlanukat mással műveltessék vagy fizetési kötelezettségüknek ne tegyenek eleget. Ezért a szakasz az ilyen juttatottak kimozdítására lehetőséget ad. A 9. §-hoz. Az Országos Földbirtokrendező Tanács által eddig gyakorolt kimozdítási hatáskört az eljárás egyszerűsítése érdekében célszerűbb a megyei földhivatalokra ruházni.