Országgyűlési irományok, 1949. I. kötet • 1-51. sz.

1949-39 • Törvényjavaslat a büntetőtörvénykönyv általános részéről

194 39. szám. fennállásának tartama alatt rehabilitáció ellenére is korlátozva van a dolgozó társadalomban való elhelyezkedésben. Éppen ezért a Btá. magában az ítéletben kiszabott büntetések alól is enged mentesítést, tudniillik az olyan büntetések alól, amelyek a jövőre szóló jogképesség — korlátozással járnak. Ezek : a közügyektől eltiltás, a foglalkozástól eltiltás és a kiutasítás. A Btá. rendszerében ez annyival is inkább szükséges, mert a közügyektől eltiltás mellékbüntetése sokkal tágabb körben érvényesül és sokkal szigorúbb korlátokat szab az elítélt tevékenysége számára, mint a hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlásának ezidőszerint alkalmazott felfüggesztése. Azok alól a hátrányos következmények alól, amelyeket nem büntetőjogi szabályok fűznek a büntető ítélethez, illetőleg a büntetőparancshoz vagy a büntetés kiállásához, a Btá. természetesen szintén rehabilitációt tesz lehetővé. Azok a korlátozó rendelkezések tehát, amelyeket a különböző alkotmányjogi, államigazgatási, munkajogi stb. szabályok a büntetett előéletű személlyel vagy bizonyosfajta bűncselekmények elkövetőivel szemben felállítanak, a rehabilitált elítélttel szemben nem jöhetnek figyelembe. Ebben a vonatkozásban a Btá. mindazonáltal két kivételt tesz. A büntető ítélethez (büntetőparancshoz), illetőleg a büntetés kiállásához fűződő magánjogi következmények rehabilitáció esetén is fennmaradnak, mert a rehabilitáció nem járhat harmadik személyek jogainak sérelmével. A bűncselekmény elkövetéséhez fűződő magánjogi következmény például a kártérítési kötelezettség ; ennek nyilvánvalóan rehabilitáció ellenére is fenn kell maradnia, mert a rehabilitáció az elítéltnek nyújtott kedvezmény, de nem szolgálhat arra, hogy a károsult kártérítési igényétől, elüttessék. A házassági jogra vonatkozó szabályok az elítélés bizonyos eseteit megtámadási, illetőleg bontó oknak nyilvánítják ; a házasság megtámadásának, illetőleg felbontásának tehát akkor is helye lesz, ha az illető házasfél rehabilitációban részesült. A másik kivétel, amelyet a Btá. a rehabilitációnak most tárgyalt hatása alól tesz, az elvesztett nyugellátás visszanyerésére vonatkozik. A köz érdekét érintené, ha az az elítélt, aki elítélése következtében nyugdíjigényét elvesztette, azt rehabilitáció esetén a törvény erejénél fogva, mintegy automatikusan nyerné vissza. Éppen ezért a Btá. ilyen esetben az illetékes hatóság belátásától teszi függővé az elvesztett nyugellátás újbóli engedélyezését. Bonyodalmakra vezetne és a rehabilitáció céljával is ellenkeznék, ha az elítéltet egyes jogkövetkezmények alól mentesítenék, másokat viszont terhére fenntartanának. Ennélfogva a Btá. értelmében rehabilitációnak csak egységesen lehet helye. Az elítélt vagy nem érdemli meg a rehabilitáció kedvezményét, ebben az esetben a büntetett előéletéhez fűződő összes hátrányok fennmaradnak, vagy pedig fennállanak a mentesítés előfeltételei és ebben az esetben megszűnnek mindazok a hátrányos jogkövetkezmények, amelyekre a rehabilitáció hatálya a Btá. szerint kiterjed. A 64, §-hoz. Jelenlegi jogszabályaink szerint a rehabilitációban részesült személy elvileg továbbra is büntetett előéletű, csupán az elítéléséhez fűződő egyes jogkövetkezmények alól mentesül. A Btá. 6á. §-a más elvi állásponton van és a rehabilitált személyt elvileg büntetlennek, vagyis olyannak tekinti, mintha el sem ítélték, illetőleg a büntetést rajta végre sem hajtották volna. Ez a tétel azonban természetszerűen csak abban a körben érvényesül, amelyre a rehabilitáció egyáltalán kiterjed. A magánjogi jogkövetkezmények szempontjából például az elítéltet — mentesítése ellenére — nem lehet büntetlennek tekinteni.