Országgyűlési irományok, 1949. I. kötet • 1-51. sz.

1949-39 • Törvényjavaslat a büntetőtörvénykönyv általános részéről

39. szám. 191 is helye van. Ha pl. az egyik cselekmény miatt közügyektől eltiltásnak, a másik miatt kiutasításnak van helye, mind a kettőt alkalmazni kell, illetőleg lehet. Lehetséges azonban, hogy a különböző bűncselekmények közül többre állapít meg a törvény ugyanolyan mellékbüntetést. Ilyenkor azt csak egyszer, mégpedig a legsúlyosabb cselekmény miatt lehet kiszabni. Nem vonatkozik ez a korlátozás az elkobzásra, amelyet tehát minden bűntett miatt alkalmazni kell. Ha pl. az elkövető baltával máson testi sértést követett el, ezenkívül pedig bankjegyet hamisított és két bűntette egyszerre kerül elbírálás alá, ki kell mondani, mind a baltának, mind a hamis bankjegynek az elkobzását. Az 59. §-hoz. Az 57. § alkalmazásának az az előfeltétele, hogy az elkövető több bűncselekménye egyszerre kerüljön elbírálás alá. Ez azonban sokszor nem történik, illetőleg nem történhetik meg ; ilyenkor tehát az elkövetőre külön-külön szabják ki az egyes eljárások során a büntetést. Minthogy azonban azok az okok, amelyek összbüntetés alkalmazását teszik szükségessé, ilyenkor is fennállanak, a külön-külön kiszabott jogerős börtönbüntetéseket az 59. § értelmében utólag kell összbüntetésbe foglalni. Nem lehet összbüntetésbe foglalni az olyan büntetést, amelyet már végrehajtottak, mert az összbüntetés indokai az ilyen büntetéssel kapcsolatban nem állnak többé fenn. Az utólagos összbüntetés kiszabásánál természetesen nem jöhetnek többé figyelembe az elkövetett cselekményekre a törvényben megállapított büntetések, hanem a jogerős ítéletekkel kiszabott büntetések tartama az irányadó. Itt is áll azonban az a korlátozás, hogy az összbüntetés nem érheti el a jogerősen kiszabott büntetések együttes tartamát,, egyszerű összeadásnak tehát itt sincs helye, nem haladhatja meg a húsz évet, sem a legsúlyosabb cselekményre a törvényben megállapított büntetés másfélszeres tartamát. Az 59. § (2) bekezdése tehát ugyanabba a helyzetbe kívánja hozni azt az elítéltet, akire külön-külön ítéletekkel szabtak ki büntetést, mint azt, akinek több bűncselekményét egyszerre bírálták el, mert kívánatos, hogy az elítélt helyzete lehetőleg ne függjön attól, hogy valamennyi cselekményét egy eljárás keretében bírálták-e el vagy sem. Az alól a szabály alól, hogy az utólagos összbüntetés sem érheti el a legsúlyosabb cselekmény törvényes büntetési tételének másfélszeres tartamát, mindazonáltal kivételt kell tenni. Az olyan bűntettes ugyanis, akire több bűntett miatt, külön-külön ítéletekkel már olyan tartamú büntetéseket szabtak ki, amelyek a legsúlyosabbra rendelt büntetés másfélszeresét meghaladják : büntetlenül követhetne el további enyhébb bűncselekményeket. Éppen ezért a legsúlyosabb büntetés másfélszeres tartamához igazodó korlátozás csak arra az esetre vonatkozik, ha az elkövető mindegyik cselekményét korábban követte el, semmint bármelyikért jogerősen elítélték. A 60. §-hoz. Életfogytig tartó börtönnel más börtönbüntetés utólagos összbüntetésbe nem foglalható. Ha a határozott tartamú börtönre ítélt egyént utóbb életfogytig tartó börtönre ítélik, a határozott tartamú börtön természetszerűleg nem hajtható rajta végre. Ugyanez áll akkor is, ha az életfogytig tartó börtönre ítéltet olyan bűntett miatt, amelyet büntetésének foganatbavétele előtt követett el, utóbb ítélik börtönbüntetésre. Vagyis az életfogytig tartó börtönbe a határozott tartamú börtönbüntetés beolvad. Ez lesz természetesen a helyzet halálbüntetés kiszabása esetén is, de ezt mint önként értetődő tételt, felesleges lett volna a 60. §-ban kimondani.