Országgyűlési irományok, 1949. I. kötet • 1-51. sz.
1949-39 • Törvényjavaslat a büntetőtörvénykönyv általános részéről
180 39. szám. i nem csupán büntetésnek, hanem biztonsági intézkedésnek is. A bűntett eszköze elkobzás alá esik, ha az az elkövető tulajdona, de enélkül is, ha az a közbiztonságot vagy a közrendet veszélyezteti. Az elkövető tulajdonában álló eszköz elkobzása azon a feltevésen alapszik, hogy elkobzás hiányában tulajdonosa a tárgyat újabb bűncselekmény elkövetésére használhatná fel.. Viszont a bűncselekmény olyan eszközét, amely természeténél fogva veszélyezteti a közbiztonságot vagya közrendet, éppen ebből az okból kell elkobozni, tekintet nélkül arra, hogy a bűncselekmény elkövetőjének vagy másnak tulajdona-e. Ugyancsak önként értetődő szabály, hogy a bűntett elkövetése útján létrejött dolgot el kell kobozni, mert bűncselekmény elkövetése nem ismerhető el tulajdonszerzési módnak. Jelenlegi büntetőjogunk nem ismer olyan szabályt, amely szerint el kellene kobozni azt a dolgot, amelyet a bűntett elkövetője éppen az elkövetéséért kapott a dolog tulajdonosától vagy annak hozzájárulásával mástól. Az ilyen dolog sorsa ezidőszerint magánjogi szabályok alatt áll. A szóbanforgó juttatás a magánjog szerint mint erkölcstelen, egyúttal érvénytelen ; minthogy pedig az erkölcstelenség mind a juttató, mind az elfogadó részéről egyaránt fennáll, bírói mérlegelés dolga, vájjon a dolog eredeti tulajdonosa azt visszakövetelheti-e a bűncselekmény elkövetőjétől vagy nem. A magánjogi eredmény tehát az, hogy a bűncselekmény elkövetője az elkövetésért kapott dolgot vagy megtarthatja vagy tulajdonosának visszaadni köteles. Ez az eredmény azonban a társadalom védelme szempontjából egyáltalán nem kielégítő ; a bűncslekmény díja nem maradhat meg az elkövetőnél, de nem is adható vissza eredeti tulajdonosának, aki azzal a társadalom sérelmére visszaélt, hanem azt el kell kobozni. A sajtó útján elkövetett bűncselekményt magábanfoglaló dolog elkobzása szintén nem igényel bővebb indokolást. Sajtótermék alatt természetesen bármilyen művi többszörözés útján létrejött dolgot kell érteni, amely gondolati tartalom kifejezésére alkalmas. A bűncselekményt sokszor valamilyen tárgyra nézve követik el anélkül, hogy a tárgy az elkövetés eszköze vagy eredménye lenne. Ez különösen gazdasági bűncselekményeknél gyakori eset. Ha pl. valaki köteles a rendelkezése alatt álló terménykészlet bejelentésére vagy beszolgáltatására és ezt a kötelességét megszegi : akkor a szóbanforgó terménykészlet nem eszköze és nem is terméke a kötelességszegésnek, de a kötelességszegésből álló bűntett arra nézve követtetett el. Számos büntetőjogi rendelkezésünk elrendeli, illetőleg lehetővé teszi az ilyen dolog elkobzását. Hasonló állásponton van a 37. § is. Méltánytalan lenne azonban az elkobzás abban az esetben, ha a bűncselekményt nem a dolog tulajdonosa követte el és a tulajdonosnak nem is lehetett előzetes tudomása arról, hogy a dologra nézve más személy bűncselekményt fog elkövetni. Például a tulajdonostól valaki kölcsönkéri a dolgot, majd megszegi a későbbi jogszabályban megszabott bejelentési kötelességet. Éppen ezért a 37. § (s) bekezdése az elkobzást arra az esetre korlátozza, ha a tárgy az elkövető tulajdona vagy tulajdonosának az elkövetésről előzetesen tudomása volt, illetőleg arról a körülményeknél fogva előzetesen tudnia kellett. Az elkobzás jelentősége nem annyira abban a hátrányban rejlik, amelyet a tulajdonosnak okoz, hanem abban, hogy az elkobzás a társadalom védelmének érdekében szükséges intézkedés. Erre való tekintettel az elkobzás elrendelését nem zárja ki az a körülmény, hogy az elkövető nem büntethető. Az elkobzás hatálya abban áll, hogy az elkobzott dolog — az elkobzást kimondó bírói határozat jogerőre emelkedésével, tehát minden további intézkedés nélkül — az államra száll. Ennek a szabálynak az a büntetőjogi jelentősége, hogy az elkobzásbüntetés elévülését kizárja.
