Országgyűlési irományok, 1949. I. kötet • 1-51. sz.

1949-39 • Törvényjavaslat a büntetőtörvénykönyv általános részéről

174 . 39. szám. intézkedései. Az azonban nem szükséges az elévülés félbeszakításához, hogy az intézkedő hatóság a konkrét ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkezzék. Amíg bűnvádi eljárási jogunk a vizsgálat intézményét ismerte, addig a jelenlegi szabályozás nem járt különösebb gyakorlati hátránnyal, mert a rendőrségnek és az ügyészségnek módjában állott olyan vizsgálóbírói intézkedést kieszközölni, amely az elévülést félbeszakítja. Minthogy azonban a vizsgálat intézménye az 1950 :12. tvr. értelmében megszűnt, az elévülésre vonatkozó jelenlegi szabályozás fenntartása úgyszólván lehetetlenné tenné az előkészítő eljárás során az elévülés félbeszakítását. Nem tekinti félbeszakító hatásúnak a Btá. újabb bűntett elkövetését, jóllehet emellett nyomatékos érveket lehetné felhozni. A kérdés eldöntése azon múlik, hogy a törvény miben látja az elévülés jogpolitikai alapját. Ha az elévülést mintegy a jó magaviselet jutalmaként fogja fel : félbeszakító hatást kell tulajdonítania az újabb bűntett elkövetésének. Ámde a Btá. a 25. §-nál mondottakból kitűnően más állásponton van, ezért nem tartalmaz olyan szabályt, amely szerint az elévülés félbeszakadna, ha a tettes újabb bűntettet követ el. Az elévülés félbeszakításától meg kell különböztetni annak nyugvását, amelyről a 27. § (2) bekezdése rendelkezik. E szerint nem számít be az elévülés határidejébe az az idő, amely alatt az elkövető ellen a bűnvádi eljárás előzetes kérdés eldöntése végett fel van függesztve. A bűntett elbírálása sokszor valamely nem büntetőjogi kérdés előzetes eldöntésétől függ. Pl. kettős házasság bűntette esetén — ha kétség vagy vita merül fel — előbb azt kell eldönteni, vájjon a tettes korábbi házassága a második házasság megkötésekor még fennállt-e. Az előzetes kérdés eldöntéséig a bűnvádi eljárás felfüggesztésének van helye. Minthogy azonban az előzetes kérdés eldöntése esetleg hosszú időt vesz igénybe, mert az arra vonatkozó más bírói vagy hatósági eljárás elhúzódhatik : gondoskodni kell arról, hogy a felfüggesztés tartama alatt ne következzék be elévülés. A 27. § (1) és (2) bekezdése között az a főkülönbség, hogy míg az (1) bekezdés esetében a félbeszakítást megelőző idő az elévülés szempontjából figyelmen kívül marad, addig a (2) bekezdés esetében a felfüggesztést megelőző idő az elévülési időbe beszámít és csupán a felfüggesztés tartama nem jön figyelembe. A 28. §-hoz. A büntetőjogi irodalomban és gyakorlatban a legvitatottabb kérdések egyike a személyes körülmények és tulajdonságok problémája. Vannak olyan körülmények, amelyek a bűntett büntethetőségét kizárják, illetőleg enyhébb büntetési tétel alkalmazásával járnak, vagy ellenkezőleg, súlyosabb büntetési tételt vonnak maguk után. Kérdés már most, hogy ha több elkövető közül az ilyen körülmény csupán az egyik személyében áll fenn, vájjon az kihat-e a többire is. A büntetőjogi tudomány és a bírói gyakorlat megkülönbözteti az osztható és az oszthatatlan személyes tulajdonságokat, illetőleg körülményeket, amennyiben ismer olyanokat, amelyek a többi elkövetőre is kihatnak és olyanokat, amelyek csupán az illető elkövetőre szorítkozó hatással járnak. Általában az az uralkodó felfogás, hogy azok a személyes tulajdonságok és körülmények, amelyek nélkül az illető bűncselekmény el sem követhető (pl. erőszakos nemi közösülésnél a férfi nemhez való tartozás), vagyis az ú. n. konstitutív tulajdonságok és körülmények, úgyszintén azok, amelyek a bűntett elkövetését megkönnyítik (pl. szolgálati lopásnál a munkaviszony), tehát az ú. n. eszköz tulaj donságok a többi elkövetőre is kihatnak. Aki tehát pl. a közhivatalnokot arra bujtja fel, hogy állásával visszaélve csalást kövessen el, maga is a közhivatalnokra megállapított súlyosabb büntetési