Országgyűlési irományok, 1949. I. kötet • 1-51. sz.

1949-39 • Törvényjavaslat a büntetőtörvénykönyv általános részéről

170 39. szám. a mindennapi nyelvhasználatban, alkalmazása azonban törvényszerkesztési szempontból kívánatos, mert ellenkező esetben a tettes megemlítésénél majdnem mindig utalni kellene a felbujtóra és a bűnsegédre is. A 21. §-hoz. A Btá. fenntartja a magánindítvány intézményét, mert a jövőben is lesznek olyan bűntettek, amelyek a társadalom érdekét csak csekély mértékben és távolról veszélyeztetik, amelyek megbüntetésének szorgalmazását tehát a sértett félre lehet bízni. Vannak továbbá olyan bűncselekmények, amelyeknél a sértett megítélésén, a bűncselekményre való reagálásán múlik, vájjon a cselekmény valóban bűncselekmény-e. Ilyen pl. a becsületsértés. Hogy valamely kifejezés használata vagy valamely cselekmény sértő-e : ez másként, mint a sértett nyilatkozata útján nem tisztázható. Ha tehát a magánindítvány megszűnnék, a sértett tanúvallomása döntené el ugyanezt a kérdést. Ámde a tanúvallomásnak az a feladata, hogy a tanú által közvetlenül észlelt tényeket tárja a bíró elé, nem pedig az, hogy a tanú belső lelkivilágának képét nyújtsa. Vannak végül bűncselekmények, amelyeknél a sértett fél kímélete teszi indokolttá, hogy indítványa nélkül bűnvádi eljárás ne indulhasson meg. Ilyenek pl. a szemérem elleni bűntettek és a családtagok között elkövetett vagyon elleni bűncselekmények. A magánindítvány intézményére tehát elvileg szükség van. Az új különös rész feladata lesz újból meghatározni azokat a bűntetteket, amelyek csupán magánindítványra üldözhetők. Azok az elvek, amelyek a Btá.-t és majd a különös részt áthatják, feltehetően a magánindítványi bűncselekmények eseteinek csökkentésére fognak vezetni. A Btá. 21. §-a — eltérően fennálló jogunktól és az e tárgyban kialakult bírói gyakorlattól — lehetőleg tágan vonja meg a magánindítványra jogosultak körét. Rendes körülmények között a sértett jogosult a magánindítvány előterjesztésére, ha pedig a sértett cselekvőképtelen vagy korlátoltan cselekvőképes, szülője, törvényes képviselője vagy gondozója is tehet magánindítványt. A 21. § tehát cselekvőképtelenség vagy korlátolt cselekvőképesség esetén nem zárja el magát a sértettet a magánindítvány előterjesztésétől. A cselekvőképtelen elmebeteg is képes lehet arra, hogy pl. tettleges becsületsértés esetén átérezze az őt ért bántalmat és nyilatkozzék a tettes megbüntetése végett. A 21. § (i) bekezdésének súlypontja tehát azon van, hogy a sértett mindig jogosult a magánindítvány előterjesztésére, cselekvőképtelensége vagy korlátolt cselekvőképessége esetén pedig rajta kívül mások is. A cél az, hogy a magánindítványra üldözendő bűncselekmények ne maradjanak megtorlatlanul pusztán azért, mert nincs, aki az indítványozás jogát gyakorolja. Éppen ezért a 21. § a törvényes képviselő mellett a szülőt és a gondozót is indítványra jogosultnak ismeri el, mert kívánatos, hogy azok a személyek, akik a sértettnek tényleg gondját viselik — bár nem törvényes képviselői —, érdekeinek büntetőjogi védelméről gondoskodhassanak. Szembeszökő ennek indokoltsága leánygyermek ellen elkövetett szemérem elleni bűncselekmény esetén: indokolt, hogy az anya, ha nem is törvényes képviselője a sértett leánygyermeknek, a magánindítványt előterjeszthesse. Szabályozni kell azt az esetet, ha a bűntettet maga a törvényes képviselő követi el. Ilyenkor vagy hivatalból üldözendővé kell nyilvánítani a cselekményt vagy más, arra alkalmas szervet kell az indítványtétel jogával felruházni. A Btá. 21. §-ának (2) bekezdése az utóbbi állásponton van és az említett esetre a gyámhatóságot ruházza fel az indítványtétel jogával. Azok a szempontok ugyanis, amelyek a magánindítványt indokolttá teszik, jobban megóvhatok, ha az indítvány előterjesztésére a gyámhatóság jogosult, mert a sértett egyéni érdekei így alaposabban