Országgyűlési irományok, 1949. I. kötet • 1-51. sz.

1949-39 • Törvényjavaslat a büntetőtörvénykönyv általános részéről

39. szám. 167 kapcsolatos veszélyeket is, tehát nem védekezhetik végszükséggel, ha az ilyen veszélyből való menekülése céljából követ el bűntettet. Ilyen pl. a katona, a rendőr, a tűzoltó stb. helyzete. A katonai büntetőtörvénykönyv nyomán a Btá. 16. §-ának (3) bekezdése tehát kimondja, hogy nem lehet a végszükséget megállapítani, ha az elkövetőnek — hivatásánál fogva — kötelessége volt a veszély elvállalása. A 17. §-hoz. A kísérlet fogalmát illetően a Btá. nem tér el az e körül kialakult meghatározástól. Gondatlan bűntett kísérlete fogalmilag kizárt ; ennek a 17. § kifejezést is ad. Vannak egyéb bűntettek is, amelyeknél kísérletről nem lehet szó (pl. az ú. n. pillanatnyi bűncselekmények, mint a szóbeli becsületsértés stb.), ezek felsorolása azonban elhomályosítaná a kísérlet meghatározásának határozottságát.A 18. §-hoz. A kísérlet büntetését illetően két felfogás áll egymással szemben. A korábban közkeletű nézet szerint a kísérletet enyhébben kell büntetni, mint a befejezett bűntettet, mert a kísérlet nem idézte elő az eredményt és mert a kísérlet elkövetője — elvileg — nem tanúsította azt a kitartó állhatatosságot, mint a befejezett bűntett tettese. A Btá. nem teszi magáévá ezt a felfogást, mert a büntetőtörvények hivatását a társadalom megvédésében látja, márpedig társadalmi veszélyesség szempontjából a kísérlet nem marad el a befejezett bűntett mögött. Az sem áll, hogy kísérlet esetén az elkövető kisebb kitartást tanúsított, mint befejezett bűntett esetében, mert a cselekmény rendszerint az elkövető személyén kívül álló okokból szakadt félbe kísérleti szakban. A 18. § (1) bekezdése tehát elvileg kimondja, hogy a kísérlet büntetése ugyanaz, mint a befejezett bűntetté, ami annyit jelent, hogy a kísérlet büntetését a befejezett bűntettre rendelt büntetési tétel keretében kell kiszabni ; ez azonban természetesen nem zárja ki azt, hogy a kísérletet adott esetben enyhébben büntessék, mint a befejezett bűntettet. Eddigi jogunk szerint a kísérlet enyhébben volt büntetendő, mint a befejezett bűntett. A bírói gyakorlat ezt a szabályt úgy értelmezi, hogy kísérlet esetén a büntetési tétel legmagasabb mértékét nem lehet ugyan alkalmazni, de egy nap híján a törvényben az illető cselekményre megállapított, pl. tizenötévi fegyházat is ki lehet szabni. Pénzbüntetés vagy szabadságvesztésbüntetés esetén tehát a kísérlet enyhébb büntetését rendelő szabálynak eddig sem volt különösebb gyakorlati jelentősége. Eddigi büntetőjogunk nem tartalmazott szabályt arra az esetre, ha a bűntett elkövetését alkalmatlan tárgyon vagy alkalmatlan eszközzel kísérli meg az elkövető. A bírói gyakorlat különbséget tesz abszolút és relatív alkalmatlanság között ; az előbbi esetben nem állapít meg kísérletet, az utóbbi esetben igen. A megkülönböztetés logikus végrehajtása azonban nem mindig sikerül. Abszolút alkalmatlanságot szokás megállapítani pl. magzatelhajtás esetén, ha a nő nem volt teherben, viszont relatív az alkalmatlanság, ha a sértett zsebe, amelybe a zsebtolvaj belenyúlt, az adott alkalommal üres volt. Ámde nyilvánvaló, hogy az előbbi esetben a nő is lehetett volna teherben és viszont az utóbbi esetben a sértett zsebében is lehetett volna értéktárgy. Ezekre a nehézségekre figyelemmel a Btá. nem veszi át az alkalmatlanság relatív, illetőleg abszolút volta között tett megkülönböztetést, hanem egységes szabályt ad arra az esetre, ha az elkövetést arra alkalmatlan tárgyon vagy alkalmatlan és egyszersmind veszélytelen eszközzel kísérelték meg. A 18. § (2) bekez-