Országgyűlési irományok, 1949. I. kötet • 1-51. sz.

1949-39 • Törvényjavaslat a büntetőtörvénykönyv általános részéről

39. szám. 15 A (a) bekezdés szerint nem minden cselekmény tekintendő bűntettnek, habár a társadalomra veszélyes is. A büntetőjog eszközei ugyanis nem alkalmasak a társadalomra veszélyes minden cselekmény leküzdésére, hanem a társadalomra veszélyes cselekmények körén belül csak egy csoport az, amellyel szemben büntető rendelkezés alkalmazása célszerűnek mutatkozik. Éppen ezért a (s) bekezdés a társadalomra veszélyes cselekményt csak abban az esetben tekinti bűntettnek, ha arra a törvény büntetés kiszabását rendeli. A Btá. álláspontja mindazonáltal lényegesen eltér a korábbi büntetőtörvénykönyvek felfogásától. A korábbi büntetőtörvénykönyvek a bűntett fogalmát kizárólag formális ismertetőjel alapulvételével határozzák meg, kimondván, hogy bűntett az olyan cselekmény, amelyet a törvény annak nyilvánít. A meghatározásnak ez a módja is jelentős haladást képviselt a feudális büntetőjogokhoz képest, amelyek a legtágabb teret engedték a fejedelmi és hatósági önkénynek. A szocialista törvényesség követelményeit azonban ez a merőben formális meghatározás nem elégíti ki többé. Az a büntetőjog, amely a társadalom védelmét tekinti hivatásának, olyan bűntettfogalomra tart igényt, amely a bűntettet nem csupán formális, hanem tartalmi szempontból is meghatározza. Ez a tartalmi szempont nem más, mint a társadalomra nézve fennálló veszélyesség. Az eddigi büntetőtörvénykönyv a bűncselekményeket súly szempontjából bűntettekre, vétségekre és kihágásokra osztja. A Btá. elejti a bűntett és a \étség között fennálló megkülönböztetést és mindkét csoportot a bűntett megjelöléssel illeti. A vétségeknek a bűntettektől való megkülönböztetése nagymértékben megnehezíti a bíróság számára a büntetőtörvénykönyv alkalmazását. A bíró néha bűntett esetében is jogosult vétségi büntetés alkalmazására, miáltal a törvénynél fogva bűntettnek nyilvánított cselekmény vétséggé válik. A büntetőjogban tehát mindig meg kellett különböztetni a törvény szerint bűntettnek minősülő cselekménytől a bírói ítélet szerint is bűntett jellegével bírót ; ennek a megkülönböztetésnek az alkalmazása azonban rendkívül bonyodalmas. A bűntett és a vétség közötti megkülönböztetésnek csak ott lehet némi létjogosultsága, ahol a bírói hatáskör szabályozása ennek a megkülönböztetésnek szigorúan megfelel. Nálunk azonban már a bűnvádi perrendtartás életbeléptetésekor sem vitték következetesen keresztül az említett szempontot, amennyiben a törvényszék elé egyaránt tartoztak bűntettek és vétségek, az 1949 : XI. tv. hatálybalépése óta pedig a járásbíróság bűntettek miatt is eljár és ítélkezik. Ilyen körülmények között a Btá. nem tartja többé szükségesnek a bűntettek és vétségek kategóriáit, hanem mind a kettőt egységes elnevezéssel bűntettnek jelöli meg. A bűntett szó ugyanis eléggé átment a köztudatba és megfelel a mindennapi élet szóhasználatának is. Továbbra is fenntartja azonban a Btá. a kihágások fogalmát, mert ezek nem csupán súly szempontjából, hanem jellegüknél fogva is különböznek az eddig bűntetteknek és vétségeknek minősített cselekményektől. A kihágás a legtöbb esetben — ha nem is mindig — egyszerű közigazgatási szabálysértés, amely rendszerint nem jelent közvetlen jogsértést, sőt veszélyeztetést sem, hanem inkább csak valamely jogsértés vagy veszélyeztetés lehetőségét veti fel. Ellenkeznék a nép Jogi meggyőződésével és igazságérzetével, ha pl. a szabálytalan utcai közlekedést a törvény ugyanazzal a megnevezéssel illetné, mint pl. a gyilkosságot vagy a gyujtogatást. A 2. §-hoz. A büntetőtörvénykönyv magatartási szabály. Ebből következik, hogy rendelkezései szabályként csak azokra az emberi magatartásokra nyerhetnek alkal-