Országgyűlési irományok, 1949. I. kötet • 1-51. sz.
1949-39 • Törvényjavaslat a büntetőtörvénykönyv általános részéről
39. szám. 155 . alkotása, amely nem léphetne fel az állandóság igényével, ellenkeznék a jogalkotás terén is szükséges tervszerűség és átgondoltság követelményeivel. Annak azonban nincs akadálya, hogy a bűntettesekre és a bűncselekményekre, valamint a büntetésekre vonatkozó általános szabályokat tartalmazó ú. n. általános rész már most megvalósuljon. Az új általános rész hatálybalépése természetesen lényegesen befolyásolja az egyelőre még hatályban maradó különös rész és az azt kiegészítő, szinte számtalan büntetőjogi szabály rendelkezéseit, különösen pedig azok gyakorlati alkalmazását. Az egyes bűncselekményekre vonatkozó különös rendelkezéseket, amelyek a büntetőtörvénykönyv eddigi általános részéhez igazodtak, természetesen összhangba kell hozni az új általános rész tételeivel. Ez a feladat az új általános rész hatálybaléptetéséről szóló jogszabályban nyer megoldást. Az előadottaknál fogva ezúttal az új büntetőtörvénykönyv általános részét, tehát a bűntettekre és a kihágásokra vonatkozó általános rendelkezéseket tartalmazó javaslat kerül a törvényhozás elé. A javaslat természetesen más alapelveken épül fel, mint az eddigi büntetőtörvénykönyv. A büntetőtörvények feladataként a társadalomnak a reá nézve veszélyes cselekményekkel szemben való megvédelmezését jelöli meg. A társadalom védelme az az alapvető szempont, amely a javaslat valamennyi rendelkezését áthatja. A javaslat nem elégszik meg a bűncselekmény formális meghatározásával, hanem annak tartalmat kíván adni annak megállapításával, hogy bűncselekmény a társadalomra veszélyes cselekmény, feltéve hogy arra a törvény büntetést rendel. A büntetőtörvénykönyv személyi és területi hatályának meghatározásánál a javaslat a Magyar Népköztársaság demokratikus államrendjéhez és gazdasági rendjéhez fűződő alapvető érdekek megoltalmazására törekszik. A büntethetőség kérdésében egyszerű, áttekinthető szabályozást kíván nyújtani, amely a kellő figyelemre méltatja a közösség érdekeit, különösen a jogos védelem és a végszükség szabályozása terén. A kísérlet, az előkészület és a bűnsegély kérdésében elejti az individualista szubjektív felfogásból adódó megoldásokat és a kísérletet a befejezett bűncselekménnyel, a bűnsegélyt pedig a tettesi tevékenységgel elvifeg azonos elbírálás alá vonja. A büntetési rendszer megállapításánál a javaslat lehetőleg mellőzi a minden szempontból káros,rövid tartamú szabadságvesztésbüntetéseket és ezek helyett a büntetőjog céljának elérésére alkalmasabb lehetőségeket teremt a bíró számára. A társadalom védelme érdekében kiterjeszti az elkobzás és a vagyonelkobzás alkalmazásának körét. Különös gonddal igyekszik a közügyekben való részvételből kizárni mindazokat, akik nem csupán a szoros értelemben vett közhivatalviselésre és a politikai jogok gyakorlására, hanem általában a közügyekben való részvételre méltatlanoknak bizonyultak. Ugyancsak a társadalom védelmét szolgálja a foglalkozástól való eltiltás átfogó szabályozása is. A büntetés célja a javaslat szerint a dolgozó nép érdekének védelme, ezenfelül a generális és a speciális prevenció. Bár a bűntettes megjavítása és nevelése már a büntetés céljai között is szerepel : a javaslaA olyan intézkedésre is ad lehetőséget, amely fogalmilag sem büntetés, hanem kizárólag nevelő intézkedés. Ez a javítónevelőmunka, amelynek a javaslat a jövő igazságszolgáltatásában nagy szerepet szán. Az elmebeteg bűntettesek biztonsági őrizetét, amelyet már az 1948 : XLVIII. törvény megvalósított, a javaslat természetesen fenntartja. A büntetőjoggal kapcsolatos legfontosabb kérdések egyike, hogy azok az elítéltek, akik javulásuk kétségtelen jelét adták, hogyan legyenek a tisztességes és munkás társadalomba visszahelyezhet ők. A megoldás egyik módját a rehabilitáció intézményében kell keresnünk, amelyet a javaslat az eddigiektől lényegesen eltérő elvek szerint szabályoz. Alapgondolata e téren az, hogy az eddigi felemás intézkedés
