Országgyűlési irományok, 1949. I. kötet • 1-51. sz.

1949-39 • Törvényjavaslat a büntetőtörvénykönyv általános részéről

39. szám. 151 lyosbító vagy kedvezményekből kizáró következmények alól ; c) a magánjogi következmények kivételével azok alól a hátrányos következmények alól, amelyeket egyéb jogszabályok a büntető ítélethez, a büntetőparancshoz, illetőleg a büntetés kiállásához fűznek ; az elvesztett nyugellátás engedélyezése azonban mentesülés esetén is az illetékes hatóság belátásától függ (i) Mentesítésnek csak egységesen lehet helye ; ehhez képest az elítéltet az (1) bekezdésben meghatározott következmények közül egyesek alól mentesíteni, másokat viszont terhére fenntartani nem lehet. 64. §. (1) Abban a körben, amelyre a mentesítés kiterjed, a mentesített személyt büntetlennek, azaz olyannak kell tekinteni, mintha el sem ítélték, illetőleg a büntetést rajta végre sem hajtották volna. (*) Senki sem köteles bíróság vagy más hatóság előtt számot adni olyan elítéltetéséről, illetőleg olyan büntetésének kiállásáról, amelyre nézve mentesítésben részesült. Az ilyen elítélést, illetőleg büntetést a mentesítésben részesült személy részére kiállított bizonyítványban feltüntetni vagy megemlíteni nem szabad. 65. §. Az elítélt mentesítésben részesülhet : a) a törvény erejénél fogva, b) bírói határozat alapján, c) kegyelem útján. 66. §. (i) A törvény erejénél fogva már a büntető ítélet jogerőre emelkedésétől kezdve beáll a mentesítés hatálya, ha az ítéletet fiatalkorban elkövetett bűncselekmény miatt hozták, kivéve, ha a bíróság egy évet meghaladó szabadságvesztést szabott ki. (t) A törvény erejénél fogva áll be a mentesítés hatálya akkor is, ha a bíróság a büntetés végrehajtását feltételesen felfüggesztette és a próbaidő a büntetés végrehajtásának elrendelése nélkül ért végret. 67. §. (i) A bíróság magában a büntető ítéletben (büntetőparancsban) mentesítésben részesítheti az elkövetőt, ha főbüntetésként csupán pénzbüntetést szab ki vagy a hat hónapot meg nem haladó tartamban kiszabott börtönbüntetés végrehajtását feltételesen felfüggeszti, feltéve mindkét esetben, hogy az elkövető a társadalomra nem mutatkozik veszélyesnek és valószínűnek látszik, hogy a jövőben nem követ el bűncselekményt. (2) Közügyektől vagy foglalkozástól eltiltás, úgyszintén kiutasítás kimondása esetén az elkövetőt a jelen § alapján nem lehet mentesítésben részesíteni. 68. §. (1) A. bíróság utólag részesíti mentesítésben — kérelmére — az elítéltet, ha a) attól a naptól számítva, amelyen az elítélt a főbüntetésként kiszabott vagy a pénzfőbüntetést helyettesítő szabadságvesztést kiállotta, a pénzfőbüntetést kifizette, illetőleg amely naptól kezdve a főbüntetés végrehajtását kegyelem vagy elévülés kizárta, egy évet meg nem haladó börtönbüntetés vagy pénzfőbüntetés esetén öt év, egy évet meghaladó börtönbüntetés esetén pedig tíz év már eltelt és b) az elítélt a mentesítés kedvezményére érdemesnek mutatkozik. (2) Az érdemesség elbírálásánál figyelemmel kell lenni az elítélt társadalmi helyzetére, egyéniségére és az elítélése óta folytatott életmódjára ; mérlegelni kell továbbá, hogy az elítélt — amenynyiben erre módja volt — törekedett-e a bűncselekményével okozott sérelem jóvátételére és hogy a kedvezmény megadása nem veszélyes-e a társadalomra. (•) Ha a kérelem előterjesztésekor & megkívánt idő már eltelt ugyan, de a kedvezményre érdemesség még nem bírálható el megnyugtatóan, a bíróság a mentesítést attól teszi függővé, hogy az általa kitűzött további határidő alatt az elítélt milyen magatartási tanúsít.