Országgyűlési irományok, 1949. I. kötet • 1-51. sz.

1949-39 • Törvényjavaslat a büntetőtörvénykönyv általános részéről

142 39. szám. 4. §. A magyar törvényt kell alkal­mazni a külföldi állampolgár által külföldön elkövetett bűntettre is, ha a cselekmény a) nemcsak a magyar törvény, ha­nem az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendő vagy b) a Magyar Népköztársaság demo­kratikus államrendjéhez vagy gazda­sági rendjéhez fűződő alapvető érdeket sért, tekintet nélkül arra, hogy az el­követés helyének törvénye szerint bün­tetendő-e vagy sem, feltéve mindkét esetben, hogy az igazságügyminiszter a bűnvádi eljárás megindítását elrendeli. 5. §. Akár belföldön, akár külföldön követték el a bűntettet, a külföldi bíróság jogerős ítélete alapján kitöl­tött büntetést a magyar bíróság által kiszabott büntetésbe be kell számítani. 6. §. Ha a külföldön elkövetett bűn­tett akár a magyar törvény, akár az elkövetés helyének törvénye szerint csupán a sértett fél indítványára ül­dözhető, bűnvádi eljárásnak csak a sértett indítványára van helye. Ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra a cselekményekre, amelyeket arra tekin­tet nélkül kell a magyar törvény sze­rint büntetni, hogy az elkövetés he­lyének törvénye értelmében büntetés alá esnek-e (4. § b) pont). 7. §. A területenkívüliséget vagy személyes mentességet élvező szemé­lyek büntetőjogi felelősségére nézve a nemzetközi szerződés vagy egyezmény, ennek hiányában pedig a nemzetközi gyakorlat irányadó. 8. §. (i) A Magyar Népköztársaság állampolgára más államnak nem ad­ható ki, kivéve ha nemzetközi szerző­dés (egyezmény) másként rendelkezik. (a) Külföldi állampolgár kiadatásá­nak nemzetközi szerződés (egyezmény) alapján, ennek hiányában pedig viszo­nosság esetén van helye. A viszonos­ság kérdésében az igazságügyminiszter nyilatkozata irányadó. (») Viszonosság esetén sincs helye kiadatásnak, ha a) az a cselekmény, amely miatt a kiadatást kérik, akár a magyar tör­vény, akár a kiadatást kérő állam tör­vénye szerint nem bűncselekmény, b) olyan személy kiadatását kérik, akit demokratikus magatartásáért vagy a népek felszabadítása érdekében ki­fejtett tevékenységéért üldöznek. II. Fejezet. A büntethetőség. 9. §. Nem büntethető, aki a bűn­Lett elkövetésekor tizenkettedik élet­évét még nem töltötte be. 10. §. (i) Nem büntethető, aki a bűn­tettet olyan elmebeteg állapotban vagy olyan öntudatzavarban követte el, amely őt képtelenné tette a cselek­mény társadalmi veszélyességének fel­ismerésére vagy az akaratának meg­felelő magatartásra. («) Nem büntethető az sem, aki a bűntettet kényszer vagy fenyegetés hatása alatt követte el, ha helyzete őt képtelenné tette az akaratának megfelelő magatartásra. (a) Ha az elkövetőt elmebetegsége, öntudatának zavara, a kényszer vagy a fenyegetés csupán korlátozta a cse­lekmény társadalmi veszélyességének felismerésében vagy az akaratának megfelelő magatartásban, büntetését korlátlanul enyíteni lehet (52.§). (i) Az előző rendelkezések nem alkal­mazhatók annak a javára, aki maga idézte elő állapotát vagy helyzetét abból a célból, hogy a bűntettet el­kövesse. 11. §. Büntetni kell a gondatlanság­ból elkövetett bűntettet is, kivéve ha a törvény csak a szándékos elkövetés büntetését rendeli. 12. §. (i) Szándékosan követi el a bűn­tettet az, aki magatartásának követ­kezményeit kívánva vagy e következ­ményekbe belenyugodva hajtja végre cselekményét. (t) Gondatlanságból követi el a cse­lekményt az, aki cselekményének kö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom