Országgyűlési irományok, 1949. I. kötet • 1-51. sz.

1949-29 • Törvényjavaslat Budapest főváros területének új megállapításáról

29. szám. Ill Melléklet a 29, számú irományhoz. Indokolás a „Budapest főváros területének új megállapításáról" szóló törvényjavaslathoz. Budapest főváros környékén fekvő városoknak és községeknek a fővárossal történő egyesítése régi, több évtizedes múlttal bíró törekvés. E törekvés lényegében Pest, Buda és Óbuda városok egyesítésekor (1872) nyomban jelentkezett nyilvánvalóan azért, mert a megállapított határ már akkor sem felelt meg a viszonyok követelményeinek. A főváros környékén fekvő városok és községek tervszerűtlen fejlődése, további új települések rendszertelen keletkezése folytán a fővárossal történő egyesítésre irányuló törekvés évről-évre fokozott mértékben jelentkezett. Az egyesítést azonban a kapitalista gazdasági rendszer osztály szempontj ai megakadályozták. A törvényjavaslat 1. §-a — e törekvés reális céljait és gyakorlati szükségességét mérlegelve — Budapest főváros területét akként állapítja meg, hogy a környező 7 megyei várost és 16 nagyközséget a fővárossal egyesíti. Az így egyesített főváros neve — az Alkotmány 69. §-ával megegyezően — Budapest marad. A 2. § szerint a főváros területe igazgatási kerületekre oszlik. A kerületek számát, területét és nevét az Alkotmány 29. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésre figyelemmel a minisztertanács fogja megállapítani. A3. § az egyesítéssel érintett önkormányzatok tevékenységének zavartalanságát van hivatva biztosítani. A 4. §-ban foglalt rendelkezés azért szükséges, mert az igazgatás jelenlegi rendszerében vannak olyan ügyek, amelyeket a fővárosban önkormányzati szervek, a fővárossal egyesitett városokban és községekben pedig állami szakigazgatási szervek látnak el (pl. a hatósági orvosi szolgálat, a számvevőségi szakszolgálat stb.). Az egységes igazgatás érdekei megkövetelik, hogy ezeket az ügyeket a törvény hatálybalépésétől kezdve az állami szakigazgatási szervek, mint a főváros szervei lássák el. Az 5. § a hatálybalépésről szól és az átmeneti rendelkezéseket illetően a belügyminiszter részére megadja a szükséges felhatalmazást. Az előadottak alapján a t. Országgyűléstől a törvényjavaslat elfogadását kérem. Budapest, 1949. évi december hó 7. napján. Kádár János s. k., belügyminiszter.