Országgyűlési irományok, 1947. IV. kötet • 220-264., II-V. sz.
1947-257 • Törvényjavaslat a népnek a büntető igazságszolgáltatásban való részvételéről és a fellebbviteli egyszerűsítéséről
278 257. szám. javaslat 57. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a bizonyítás kiegészítését nem foganatosíthatja az első fokon eljárt bíróságnak az a tagja, aki az ítélet hozatalában résztvett. Feltehető ugyanis, hogy az ilyen bíró tudat alatt és önkéntelenül a részvételével meghozott ítélet helybenhagyását tartja kívánatosnak és a bizonyítást esetleg hajlamos lesz olyan irányban foganatosítani, hogy az ne járjon az ítélet megdöntésével. Az 58. §-hoz. A jelen § a kiküldött, illetőleg megbízott ítélőbíró útján végbemenő bizonyításkiegészítést a Bp. 406. §-ának megfelelően szabályozza. Az 59. §~hoz. A jelen § a Bp. 407. §-ával lényegileg egyezően arról rendelkezik, hogy a tanácsülésben el nem intézhető vagy a tanácsülésben tárgyalásra utasított fellebbezést felkbbczési tárgyaláson kell elintézni ; a fellebbezési tárgyalást pedág a javaslat 36. §-a értelmében, tehát az ülnökök részvételével megalakított fellebbezési tanács előtt kell megtartani. A 60. §-hoz. A jelen § a fellebbezési tárgyalás előkészítésének módját szabályozza. Szabályként fenntartja a Bp. 409. §-ának azt a rendelkezését, hogy a vádhatóságot a tárgyalásra meg kell hívni, a többi érdekeltet pedig ajánlott levélben kell a tárgyalásról értesíteni és a heti ülésszakban tárgyalandó ügyek jegyzékét ezenfelül ki kell függeszteni a fellebbezési bíróságnál. A Bp. 409. §-ának második bekezdése kimondja, hogy az ajánlott levél ei nem küldésének vagy meg nem érkezésének nincs jogi hatálya. A javaslat szerint ez a szabály túlságosan rideg, mert ha a tárgyalásról szóló értesítést tartalmazó ajánlott levelet nem küldték el, az feltétlenül a bíróság mulasztása, amelynek következményeit nem lehet a félre hárítani, ilyen esetben tehát a 60. § (1) bekezdése értelmében a fellebbezési tárgyalás nem lesz megtartható. Az a körülmény azonban, hogy az ajánlott levél nem érkezett a címzetthez, a javaslat szerint sem akadálya a tárgyalás megtartásának, mert ellenkező szabályozás mellett az érdekelt a tárgyalás megtartását sok esetben meghiúsíthatná. Jelenlegi bűnvádi eljárási jogunk (Bp. 413. és 414. §-a, 1897 : XXXIV. te. 23. §-a) szerint a vádlottat a tárgyalásra meg kell idézni, illetőleg ha fogva van, elő kell állítani, ha az ítélőtábla közvetlen kihallgatását tartja szükségesnek, ha a tárgyaláson bizonyítást vesz fel, ha a törvényszék felmentő ítéletét a vádló fellebbezése alapján vizsgálja felül vagy ha az ítélőtábla életfogytig tartó vagy tíz évnél hosszabb tartamú szabadság vesztésbüntetést megállapító ítéletet oly fellebbezés következtében vizsgál felül, mely nem egyedül semmiségi okra van alapítva. Az első, második és negyedik helyen említett esetekben a tárgyalást nem is lehet a vádlott távollétében megtartani ; a harmadik esetben a tárgyalás megtartható ugyan a vádlott jelenléte nélkül is, de a Bp. 423. § r ának negyedik bekezdése értelmében a felmentő ítéletet a vádlott távollétében nem lehet az ő terhére megváltoztatni. A javaslat 60. §-ának (2) bekezdése ezen a téren kevésbbé merev. A vádlott megidézéset, illetőleg előállítását csak arra az esetre rendeli kötelezően, ha a fellebbezési bíróság a vádlott közvetlen kihallgatását tartja szükségesnek, vagy ha a tárgyaláson bizonyítást vesz fel, ez utóbbi esetben azonban a szabályszerűen megidézett vádlott elmaradása nem akadályozza a tárgyalás megtartását. A javaslat álláspontja szerint ugyanis annak a vádlottnak, akit ajánlott levélben értesítettek a fellebbezési tárgyalásról, saját dolga, hogy ott megjelenjék és érdekeit képviselje. Kevésbbé kötetlen szabályozás volt továbbá szükséges azért is, mert a javaslat 40. §-ának (2) bekezdése értelmében a fellebbezési bíráskodást számos esetben a Kúria gyakorolja, márpedig a terheltnek a Kúria elé idézése, illetőleg előállítása sokkal nehézkesebb és költségesebb, mint a tartózkodási helyéhez feltehetően közelebb eső ítélőtáblai • székhelyre való megidézése, illetőleg kísértetése,
