Országgyűlési irományok, 1947. IV. kötet • 220-264., II-V. sz.

1947-257 • Törvényjavaslat a népnek a büntető igazságszolgáltatásban való részvételéről és a fellebbviteli egyszerűsítéséről

276 257. szám. vény szerű vád nélkül hozták vagy az ítélet a vád tárgyát nem meríti ki. Ëzt a pontot a jelen javaslat 55. §-a kiegészíti, amennyiben különbséget tesz a törvényes vád nélkül hozott, a vád tárgyán túlterjedő és a vád tárgyát ki nem merítő ítélet között. Más elintézést igényel ugyanis az az eset, ha törvényes vád egyáltalán nincs (pl. magánvádló képviselte a vádat olyan esetben, amikor ennek nem lehetett volna helye) és máskép kell a fellebbezést elintézni, ha volt ugyan törvényszerű vád, de az ítélet annak tárgyán túlterjed, vagyis a bíróság olyan bűncselekményben is megállapította a vádlott bűnösségét, amely miatt a vád képviseletére egyébként jogosult vádló nem emelt vádat. Lényegileg megegyezik a javaslat 56. §-a a Bp. 384. §-ával abban a kérdésben is, hogy mely eljárási jogszabálysértéseket kell hivatalból, tehát akkor is figyelembe venni, ha azok alapján senki sem élt fellebbezéssel. A javaslat mindazonáltal hivatalból rendeli figyelembe venni azt az esetet is, ha a törvény szerint kizárt bíró vagy ülnök vett részt az ítélet meghozatalában, holott ez a Bp. 384. §-a értelmében nem veendő hivatalból figyelembe. Ami eljárási szabálytalanság esetén a fellebbezés elintézését illeti, a javaslat 56.' §-ának (i) és (3) bekezdése értelmében a fellebbezési bíróság az ítéletet a szabálytalanságot követő eljárással együtt hatályon kívül helyezi és rendszerint újabb eljárásra utasítja az első fokon eljárt bíróságot. Az elintézésnek ez a módja megfelel a Bp. 404. §-ában foglaltaknak. Külön rendelkezik azonban a javaslat 56. §-ának (3) bekezdése arról az esetről, ha az ítéletet törvényes vád nélkül hozták. Minthogy a Bp. 1. §-a szerint bűnvádi ügyben bírói eljárás csak vád alapján indítható, törvényes vád hiánya esetén nem lehet helye annak, hogy a fellebbezési * bíróság az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítsa, hanem ilyenkor meg kell szüntetnie az eljárást. Az 56. §-ban felsorolt eljárási szabálysértéseket a javaslat — lényegileg egyezően a Bp. 423. §-ának első bekezdésével — mindazonáltal nem tekinti feltétlen hatályúaknak olyan értelemben, hogy azok bármelyikének fennállása esetén mindig az új eljárást kellene elrendelni. Előfordulhatnak ugyanis esetek, amelyek- . ben az eljárási jogszabálysértés megállapítást nyer, de at ügy érdemi elbírálásának még nincs akadálya. Pl. az ítélet indokolása ellentmond a rendelkező résznek, de a fellebbezési bíróság úgy találja, hogy a vádlottat elévülés okából amúgyis fel kell menteni. Ilyen esetre az 56. § (5) bekezdése lehetővé teszi, hogy a tanácsülés az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése helyett az ügyet fellebbezési tárgyalásra utasítsa. Ez azonban — az (5) bekezdésből kitűnően — csak az (1) bekezdés 6., 7., 9., 10. vagy 11. pontjában említett eljárási jogszabálysértés esetén lehetséges, de nincs helye ilyen elintézésnek az 1—6. és 8. pontok esetében. Ha ugyanis az ítélőbíróság nem volt törvényesen megalakítva, ha az ítélet meghozatalában kizárt bíró vagy ülnök vett részt, ha abban olyan bíró vagy ülnök működött közre, aki nem volt jelen az egész tárgyaláson, ha az ítélőbíróság hatáskörét túllépte vagy hatáskörébe tartozó ügyet ahhoz nem tartozónak nyilvánított: mindezekben az esetekben perjogi értelemben véve nincs is olyan elsőbírói ítélet, amelyet érdemben felül lehetne bírálni. Az 56. § (1) bekezdésének 5. pontja esetében, vagyis ha a tárgyalást olyan személy jelenléte nélkül tartották meg, akinek jelenléte a törvény értelmében mellőzhetetlen, ideértve kötelező védelem esetén a védőt is, olyan súlyos eljárási szabálytalansággal állunk szemben, amely semmiképpen sem orvosolható, hanem feltétlenül új eljárás elrendelését vonja maga után. Ugyancsak nem lehet szó fellebbezési tárgyalásra utasításról a 8. pont esetében sem, mert ha az ítéletet törvényes vád nélkül hozták, az eljárást a Bp-nak már idézett 1. §-a értelmében meg kell szüntetni. Megjegyzendő, hogy azokban az esetekben, amelyekben a § (5) bekezdése új eljárás elrendelése helyett érdemi