Országgyűlési irományok, 1947. IV. kötet • 220-264., II-V. sz.

1947-257 • Törvényjavaslat a népnek a büntető igazságszolgáltatásban való részvételéről és a fellebbviteli egyszerűsítéséről

â57. szám. 273 visszautasítás bizonyos eseteiben is jogosult a fellebbviteli bíróeág hivatalból figyelembeveendő körülmény alapján az ítélet megsemmisítésére. A javaslat rendszerében tehát az előadottaknál fogva megszűnik a különbség vissza- és elutasítás között és elutasítandó lesz mind a meg nem engedett, mind pedig az érdemben alaptalan fellebbezés. A Bp. 389. §-ának fentebb idézett szabálya szerint maga az első fokon eljárt bíróság utasítja vissza a meg nem engedett fellebbezést. A javaslat az első fokon eljárt bíróságot a fellebbezésnek meg nem engedett volta címén való elutasítására csak a 37. § (2) bekezdés esetében jogosítja fel, amikor is nem lehet vitás, hogy fellebbezésnek nincs helye. Éppen ezért a fellebbezést ez okból elutasító végzés ellen nem is enged perorvoslatot. Minden más esetben csak a fellebbezési bíróság állapíthatja meg, vájjon a fellebbezés érdemi elbírálás alapjául szolgálhat-e. A Bp. 389. §-ában foglalt szabályozás ugyanis nem mondható célszerűnek, mert ha a fellebbezéssel élő fél a fellebbezését visszautasító végzés ellen perorvoslattal élhet, az ügy amugyis a fellebbezési bírósághoz kerül, tehát sokkal egyszerűbb, ha a visszautasítás, illetőleg a javaslat rendszerében az elutasítás jogát közvetlenül a fellebbezési bíróság gyakorolja. A 45—48. §-okhoz. Az említett §-ok a fellebbezés felterjesztését, visszavonását és az ezzel kapcsolatos, részben ügyviteli természetű tennivalókat lényegileg a bűnvádi perrendtartásnak megfelelően, de egyszerűbb módon szabályozzak. Kiemelhető, hogy a 46. § (2) bekezdése értelmében a visszavont fellebbezést a fellebbezési határidő eltelte előtt sem lehet újból előterjeszteni ; e rendelkezés célja annak megelőzése, hogy a fellebbezésre jogosult e jogával komolytalan játékot űzhessen. Egyszerűsítő rendelkezést tartalmaz a 48. § (3) bekezdése is. Eszerint fellebbezési bíróság mellett működő közvádló a közvádlói fellebbezés visszavonása esetén mindig az első fokon eljárt bírósághoz küldi vissza az iratokat és erről a fellebbezési bíróságot csak abban az esetben értesíti, ha az iratokat a fellebbezési bíróság tette át hozzá. Ez a rendelkezés egy felesleges ügyviteli aktus kiküszöbölésére alkalmas. A 49. §-hoz. A javaslat a fellebbezés elintézésének két módját, t. i. a tanácsülési és tárgyalási elintézést fenntartja, mert ez a rendszer gyakorlatilag bevált. A csekélyebb jelentőségű, inkább eljárásjogi természetű, az ítélkezés érdemére nem tartozó intézkedéseket a felek meghallgatása nélkül megtartott tanácsülésben gyorsabban és simábban meg lehet tenni és tanácsülésre bizonyos esetekben a fellebbezési tárgyalás előkészítése céljából is szükség van. A 49. § (2) bekezdése értelmében az ügyet mind a tanácsülésben, mind a tárgyaláson ítélőbíró adja elő, ülnök tehát előadókónt nem járhat el. Az ügy előadása ugyanis inkább hivatali munka, nem pedig ítélkezési funkció, alapos előzetes elmélyedést és az anyag áttanulmányozását teszi szükségessé, amivel a hivatali köteléken kívül álló ülnök nem terhelhető meg, de jogászi szakképzettséget és gyakorlati jártasságot is igényel, amelyet az ülnöktől nem lehet elvárni. Az 50. §-hoz. A jelen § a tanácsülés, illetőleg a fellebbezési tárgyalás előkészítését az elnök kötelességévé teszi, eltérően a Bp. 398. §-ától, amelynek értelmében az előkészítés az elnök és az előadó együttes feladata. A javaslat álláspontja szerint az előadót nem kell az előkészítés munkájába feltétlenül bevonni, mert az elnök, aki a kiosztás, kitűzés stb. szempontjából amúgyis áttanulmányozza az ügy iratait, egymagában is gondoskodhatik a szükséges pótlásról. A javaslat 42. §-ának (3) bekezdése a fellebbezés bejelentésének módjára nézve nem kíván meg különleges alakiságokat. Ennélfogva lehetséges, hogy a fellebbezésből nem tűnik ki, miért tartja sérelmesnek a fellebbezéssel élő fél az ítéletet. Erre az esetre az 50. § (2) bekezdésének a) pontja — a fennálló gyakorOnBaággyűléai iromány. 1947—1951. IV. kötet, 85