Országgyűlési irományok, 1947. IV. kötet • 220-264., II-V. sz.
1947-238 • Törvényjavaslat a hitbizományok megszüntetéséről
238. szám. 139 terjeszti azokat a büntető rendelkezéseket, amelyek a sikkasztáshoz és a hűtlen kezeléshez büntető jogkövetkezményeket fűznek. Az állam tulajdonába jutó műtárgyakat és történelmi vagy közművelődési jelentőséggel bíró tárgyakat a 8. § ( ) bekezdése értelmében közgyűjteményben kell elhelyezni. Ennek részletes szabályozása a törvény végrehajtására, illetőleg igazgatási útra tartozik. A 9. § első mondatában engedélyezett illetékmentesség azon alapul, hogy az eddigi hitbizományi birtokos a törvény kényszerítő rendelkezése értelmében, nem pedig saját elhatározásából válik a neki jutó vagyontárgyak tulajdonosává. A mentesség azonban kizárólag az eljárásnak a hitbizományi bíróság előtt folyó, tehát a törvény rendelkezéséből eredő részére van korlátozva. A § második mondatában a hitbizományi birtokos javára a vagyonátruházási illeték alól megadott mentesség pedig abban leli magyarázatát, hogy a hitbizományi birtokos akkor, amikor a bitbizomány birtokába lépett, már megfizette az öröklési és az ezzel kapcsolatos egyéb illetékeket a hitbizományi vagyon után. Azon a címen tehát, hogy ennek a vagyonnak egy része a jelen törvény értelmében a hitbizományi birtokos egyéni tulajdonába kerül, tehát annak jogi sorsa megváltozik, nem lenne indokolt a hitbizományi birtokost kétszeres illetékfizetési kötelezettséggel sújtani. Ugyanez áll a 4. §-oh alapuló haszonélvezeti jog tekintetében is, mert a haszonélvezeti jog eddig is bennrejlett a hitbizományi haszonvételi jogban, a 4. § alapján tehát az eddigi birtokos nem szerez új jogot, hanem korábbi jogosítványának egy részét csupán megtartja. Á javaslat idevágó rendelkezéseihez a pénzügyminiszter úr szintén hozzájárult. A javaslat 10. §-a a már előrebocsátottak értelmében megszüntetett hitbizományi kisbirtok jogi sorsát szabályozza, mégpedig akként, hogy az az eddigi birtokos tulajdonába kerül. E vonatkozásban tehát a javaslat nem rendel állami tulaj donbavételt, mert itt kisebb mezőgazdasági ingatlanokról van szó. A javaslat 3. §-ának a) pontja a családi hitbizományhoz tartozó és a földreform során igénybe nem vett mezőgazdasági ingatlanokat az eddigi hitbizományi birtokos tulajdonába juttatja ; fokozott mértékben áll tehát ennek indokoltsága a hitbizományi kisbirtokra nézve. A hitbizomány intézményének megszüntetése következtében a hitbizományi bírósági minőség sem maradhat fenn. Minthogy azonban a hitbizományi intézmény felszámolásával kapcsolatban a javaslat célszerűségi okokból bizonyos intézkedéseket az eddigi hitbizományi bíróság hatáskörébe utal, a javaslat 11. §-a akként rendelkezik, hogy a hitbizományi bíróság hatáskörében a törvényszék mint egyesbíróság — tehát nem hitbizományi bíróságként — járjon el. Ugyané § a szokásos élet beléptetési rendelkezést tartalmazza és megfelelő felhatalmazást ad az igazságügyminiszternek a szükséges végrehajtási rendelkezéseknek — az érdekelt miniszterekkel egyetértve történő — megállapítására. A hitbizományi ingóságok biztosításával és átvételével kapcsolatban a pénzügyigazgatóságra bízott eljárás szabályozására természetszerűleg a pénzügyminiszternek kell felhatalmazást adni. Budapest, 1949. évi január hó 25. napján. Mies István '<& k., igazságügyminiszter. 18*
