Országgyűlési irományok, 1947. III. kötet • 159-219. sz.

1947-177 • Törvényjavaslat a büntetőtörvények egyes fogyatékosságainak megszüntetéséről és pótlásáról

88 177. szám. indulatainak a megnyilatkozása. Testisértés jellegével bíró, ilyen eredményt előidéző bántalmazásra a valóban nevelő szándékú szülőnek és gyámnak nincsen szüksége. A modern pedagógia más eszközökkel rendelkezik a jóra való ösztönzés céljából, mint a gyermek lelki eldurvulására vezető ütlegelés, Éppen ezért a jelen § a Btk. 313. §-ában biztosított mentességet megszünteti. A Btk. 313. §-ának hatályon kívül helyezése kapcsán felmerül a házi fegyelmi jog gyakorlása körében elkövetett becsületsértés kérdése. Minthogy a vonatkozó jogszabályok a szülő, gyám, tanár, tanító stb. jogává, sőt kötelességévé teszik a gyermek nevelését, a nevelőtevékenység körében a szükséghez képest elkövetett becsületsértés büntetendősége a jogtalanságot kizáró szóbanforgó körülmény következtében nyilván nem foghat helyt, hacsak az illető tevékenységre fennálló különleges jogszabály (pl. iskolai rendtartás stb.) a tettleges becsületsértést teljesen el nem tiltja. VII. FEJEZET. A párviadalra vonatkozó rendelkezések hatályon kívül helyezése. A 26. §-hoz. A demokratikus társadalom a.párbajt nem tekintheti többé kiváltságos bűncselekménynek, hanem azt egyféléi a letűnt feudi lis társadalmi felfogás csökevényének, másfelei az élet és testi épség ellen irányuló durva támadásnak bélyegzi. Ennek az állásfoglalásnak a következményeit a törvényhozás már levonta azzal, hogy az 1946 : XIV. te. 6. §-ával az államfogházbüntetést megszűntette, ennélfogva a Btk. XIX. fejezetében foglalt, vagyis a párviadallal kapcsolatos bűncselekmények ezidőszerint már nem esnek a kiváltságos természetű államfogházbüntetés alá. A jelen törvényjavaslat 26. § a a Btk. XIX. fejezetében (293—300. §-aiban) foglalt rendelkezéseket hatályon kívül helyezi. Ez azzal az eredménnyel jár, hogy a párviadallal kapcsolatos cselekmények a büntetőtörvények általános rendelkezései értelmében esnek büntetés alá. Aki tehát ellenfelét a párviadalban megsebesíti, a szándékos testi sértésre megállapított, az pedig, aki ellenfelét a párbaj során megöli, az emberölésre megállapított büntető rendelkezések értelmében felel, tekintet nélkül arra, vájjon a párbajt a társadalmi felfogás szerint szabályosan vagy szabálytalanul vívták-e meg. A szabályozásnak ebből a módjából viszont az is következik, hogy a Btk. XIX. fejezetében foglalt egyes bűncselekmények büntetlenekké válnak. A Btk. 293. és 296. §-ában megállapított bűncselekmények ugyanis lényegileg előkészületi cselekmények, márpedig a kísérlet határán innen maradó ilyen cselekmény a büntetőtörvények általános rendelkezései értelmében nem büntethető. Ugyanez áll a Btk. 295. §-ában meghatározott cselekményre is, amennyiben az nem minősül a párbáj során elkövetett testi sértés, illetőleg emberölés bűncselekményére való felbujtásként. Az említett cselekményeknek a büntethetőségből való kirekesztése azonban nem eshetik semmiféle komoly kifogás alá, mert a párbaj amúgy is divat játmult intézmény, amelyet teljes jelentéktelensége nem tesz érdemessé arra, hogy büntetőjogi szabályozás tárgyául szolgáljon. Párbajra irányuló olyan cselekmények tehát, amelyek nem valósítanak meg az általános büntetőtörvények értelmében is büntetendő cselekményt, nem igénylik a társadalmi védekezés büntetőjogi eszközeinek alkalmazását.