Országgyűlési irományok, 1947. III. kötet • 159-219. sz.
1947-177 • Törvényjavaslat a büntetőtörvények egyes fogyatékosságainak megszüntetéséről és pótlásáról
82 177. szám. tanú megesketésére bűnvádi eljárás során csak a bíróság hivatott, esküvel megerősített hamis tanúvallomás vagyis a Btk. 213. §-ának megfelelő hamis tanuzás valóban csak bíróság előtt követhető el. A javaslat 16. §-a azonban kizárja a tényálladéki elemek sorából az eskü letételét és ezzel megnyitja a nem bírói hatóságok előtt elkövetett hamis tanuzás büntethetőségének útját. A § (2) bekezdése erre való tekintettel bűnvádi ügyben az államügyészség (népügyészség) előtt tett vallomást egy tekintet alá vonja a bíróság előtt tett vallomással. Az államügyészség (népügyészség) előtt tett vallomásra vonatkozó rendelkezés már csak azért is elkerülhetetlen, mert számos különös eljárásban az ügyész a vizsgálóbíró jogait' gyakorolja, tehát bírói jogkörben jár el. Az ügyészség előtt tett hamis vallomás azonban más ügyekben is döntően befolyásolhatja a bűnvádi eljárás sikerét és súlyos hátrányokat okozhat a feleknek. Ezek a szempontok indokolják a jelen § (2) bekezdésében foglalt szabályozást. A 17.. §-hoz. . Ha az eljárás tárgyát tevő ügyben olyan kérdések merülnek fel, amelyeknek megoldása a bíróságban meg nem levő különös szakértelmet tételez fel, a bíróság szakértő közreműködésére van utalva. Bár bűnvádi és polgári eljárási jogunk értelmében a legnagyobb tekintéllyel bíró szakértő véleménye sem kötelező a bíróságra, bár a szakvélemény elfogadása vagy el nem fogadása terén a bíróságot csupán az indokolás kötelezettsége terheli és bár a szakvélemény elfogadása esetében is szabadon dönt a bíróság a szakértői véleményből adódó jogi következtetések levonása felől: mégis nyilvánvaló, hogy a valótlan tényeket tartalmazó, illetőleg hamis véleményt magában foglaló szakértői nyilatkozat a bíróságot olyan tévútra terelheti, amely az eljárás céljának meghiúsulásához vezet. A szakértőkkel szemben a bíróság vagy más hatóság bizonyos fokig tehetetlenebb és kiszolgáltatottabb, mint a tanuk irányában. A tanú szavahihetőségének megítéléséhez és vallomásának mérlegeléséhez élettapasztalat és gyakorlat szükséges, amellyel az eljáró hatóság rendszerint rendelkezik. Azokban a szakkérdésekben azonban, amelyekben szakértők meghallgatása szükséges, az eljáró hatóság az esetek többségeben annyira járatlan, hogy a szakvélemény helyességét alig tudja ellenőrizni. Éppen ezért a 17. § (1) bekezdése a Btk. 217. §-ában meghatározott bűncselekményre tíz évig terjedhető fegyházat állapít meg, ha a valótlanságot tartalmazó vagy hamis szakértői vélemény konkrét hátránnyal is járt, nevezetesen a bíróság vagy más hatóság határozatát jelentős mértékben befolyásolta. All ez akkor is, ha az a határozat, amelynek a vélemény részben vagy egészen . alapjául szolgált, nem emelkedett jogerőre, mert a nemjogerős határozat is nagyjelentőségű mozzanata az eljárásnak és a jogerőre nem emelkedett határozattal is fontos következmények kapcsolatosak. Szövegéből kitűnően a 17. § (1) bekezdése csak abban az esetben alkalmazható, ha a vélemény a Btk. 217. §-a alá eső bűncselekményt megvalósítja, tehát, ha a tényállás valamely lényeges körülményére valótlanságot vagy hamis véleményt tartalmaz, illetőleg ha hamis szóbeli vagy írásbeli fordítást foglal magában. Csak ha e tényállások valamelyike megvalósult és ahhoz többletként a fentebb kiemelt eredmény járult, lehet szó a 17. § (í) bekezdésében megállapított szigorúbb minősítés alkalmazásáról. Hamis szakvélemény előterjesztése a szakmai megbízhatatlanságnak olyan nyilvánvaló jele, hogy a 17. § (2) bekezdése a hivatás vagy foglalkozás gyakorlásától való eltiltást is lehetővé teszi. Hivatás vagy foglalkozás- alatt a bekezdés alkalmazása szempontjából természetesen nem a szakértői működést kell érteni,
