Országgyűlési irományok, 1947. III. kötet • 159-219. sz.

1947-177 • Törvényjavaslat a büntetőtörvények egyes fogyatékosságainak megszüntetéséről és pótlásáról

177. szám. 75 Az 1. §-~hoz. Az előadottakhoz képest a javaslat 1. §-a azt a személyt, akinek elmebetegségéből eredő beszámíthatatlansága a bűnvádi eljárás során hiteles megállapítást nyert, biztonsági őrizetnek veti alá. Ez a rendelkezés azonban csak azokra vonatkozik, akik a bűntettet vagy vétséget tizennyolcadik életévük betöltése után követték el, mert a fiatalkorú bűntettesekre az ezidőszerint is alkalmazható javító és nevelő intézkedések, valamint az irányúkban alkalmazható egyéb rendszabályok előnyösebb elintézést tesznek lehetővé. Az 1. § csupán a bűntettet és a vétséget tekinti olyan bűncselekménynek, amely a biztonsági őrizetbe helyezés alkalmazására alapul szolgálhat. Kihágás elkövetése címén tehát ilyen intézkedést tenni nem lehet. A 2. §-hoz. A jelen § a biztonsági őrizet célját határozza meg. Jelentősége abban áll, hogy megadja azoknak a jogszabályoknak a keretét, amelyeket az igazságügyminiszter az 5. §~ban foglalt felhatalmazás alapján a biztonsági őrizetbe helyezés végrehajtásának módjára nézve kibocsát. Ami a jelen §-ban kitűzött célt közelebbről illeti, az egyfelől a társadalom védelmében, másfelől az elmebeteg megfelelő kezelésében áll. Az előbbit szolgálja a tettes ártalmatlanná tétele, az utóbbit pedig gyógyítása, illetőleg közveszélyes állapotának megszüntetése, bár kétségtelen, hogy az utóbbi egyúttal a társadalmi védekezés szempontjából is jelentős. A 3. §-hoz. A dolog természetéből következik, hogy a biztonsági őrizet határozatlan tartamra szóló intézkedés, mert elrendelésekor még bizonytalan, mennyi ideig tartó kezelésre lesz szükség a tettes közveszélyes állapotának megszüntetéséhez. Az időtartam megállapítása tekintetében nem lehet tehát a bíróság rendelkezési jogát megkötni, másrészt azonban az egyéni szabadság védelméről is gondoskodni kell. Ezt a kettős célt a 3. § azzal a rendelkezéssel igyekszik megvalósítani, hogy a biztonsági őrizet tartamát a bíróság egyelőre egy évben állapítja meg. Rövidebb időtartamra szóló intézkedésnek nem lenne értelme, mert egy évet el nem érő idő alatt a 2. §-ban körvonalazott célok amúgy sem lennének megvalósíthatók. Az egyéves időtartam azonban nem végleges, mert — amint az a 4. §-ból kitűnik — a bíróság a biztonsági őrizetbe helyezés tartamát mindaddig meghosszabbíthatja, amíg a tettes közveszélyes állapota meg nem szűnik. A biztonsági őrizet — célját és végrehajtását tekintve — nem büntetés, hanem szabadságelvonással kapcsolatos gyógyító intézkedés. Önként értetődik tehát, hogy tartamába az attól teljesen különnemű előzetes letartóztatás, illetőleg vizsgálati fogság tartamát beszámítani vagy a biztonsági őrizet tartamát más alapon megrövidíteni nem lehet. A 4. §-hoz. A biztonsági őrizet a 3. §-nál mondottakból kitűnően határozatlan tartamra szóló intézkedés lévén, az ilyen őrizet alá helyezett személy további sorsának szabályozását illetően kétféle eljárás lenne lehetséges. Az egyik megoldás abban állna, hogy a bíróság az őrizetnek csupán legrövidebb tartamát állapítaná meg és a tettes ennek letelte után is biztonsági őrizetben maradna mindaddig, amíg az arr a hivatott szerv (felügyelő bizottság) az intézetből való elbocsátását nem találja indokoltnak. A javaslat azonban abból indul ki, hogy a megoldásnak ez a módja kevésbbé állna összhangban az egyéni szabadság védelmének és biztosi-