Országgyűlési irományok, 1947. III. kötet • 159-219. sz.

1947-197 • Az országgyűlés igazságügyi bizottságának jelentése "a büntetőtörvényes egyes fogyatékosságainak megszüntetéséről és pótlásáról" szóló 177. számú törvényjavaslat tárgyában

176 197. szám. ezt a mentességet arra az esetre is biztosítandónak látja, ha a visszavonás csak a bíróság előtt történt meg. Az anyagi igazság kiderítésének a büntető perben irányadó szempontja ugyanis kívánatossá teszi, hogy a hamis tanú a vádhatóság előtt tett hamis vallomását még a bíróság előtt is büntetlenül vonhassa vissza. Erre való tekintettel a bizottság a 16. §-nak a következő (3) bekezdéssel való kiegészítését javasolja : »(3) A Btk. 221. §-a az előbbi bekezdés esetére akként alkalmazandó, hogy az elkövető vallomását a Btk. 225. §-ában meghatározott hatállyal az elsőfokon eljáró bíróságnál is visszavonhatja.« Azt a büntetőjogi védelmet, amelyet a 19. § a magyar nemzet, úgyszintén az országban élő nemzetiségek és hitfelekezetek részére biztosít, ki kell terjeszteni a demokratikus államrendre és köztársaságra, valamint ezek alapintézményeire is. Szövegezési szempontból viszont feleslegesnek tartja a bizottság a 19. § (1) bekezdésének »ha ez alkalmas arra, hogy mást nemzeti, nemzetiségi, illetőleg felekezeti érzületében megsértsen« kitételt, mert a cselekménynek ez a természete annak lealacsonyító módjában úgyis adva van. Az előadottakra figyelemmel a bizottság a javaslat 19. §-át a következő kiegészítésekkel és módosításokkal ajánlja elfogadásra: »(1) Az 194ß : VII. te. 4. §-a a következő rendelkezésekkel egészíttetik ki. (2) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, vétség miatt egy évig terjedhető fogházzal büntetendő, aki a magyar nemzetre, a demokratikus államrendre vagy köztársaságra, annak valamely alapintézményére, az országban élő valamely nemzetiségre, illetőleg hitfelekezetre lealacsonyító kifejezést használ, vagy ilyen cselekményt követ el. . (3) Ha a (2) bekezdésben meghatározott vétséget sajtó útján vagy egyébként nyilvánosan követik el, a büntetés két évig terjedhető fogház. (4) Az 1941 : V. törvénycikk hatályát veszti.« A fentiekben meghatározott bűncselekmények elbírálása természetszerűen a népbíróság hatáskörébe fog tartozni. A 46. § (3) bekezdésének utolsóelőtti sorából az »üzleti verseny céljára« törlendő, mert az üzleti versenynek a végbement ipari államosításra figyelemmel már alig van jelentősége. A 48. § (1) bekezdésének ötödik sorába a »saját nevére« és a »szóló útlevelet« szavak közé a bizottság beiktatandónak tartja a »vagy harmadik személy nevére« kitételt, mert a cselekmény veszélyessége szempontjából közömbös, hogy az elkövető saját vagy harmadik személy nevére szóló útlevelet bocsát-e az annak használatára nem jogosult személy rendelkezésére. A 48. § (3) bekezdéséből törlendőnek tartja a bizottság a »feltéve, hogy ezt anyagi előnyért, vagy szokásszerűen teszi« kitételt. Ezeknek a tényálladéki elemeknek a bizonyítása ugyanis a gyakorlatban nagy nehézségekbe ütköznék és a tiltott határátlépés előmozdítása minden különösebb további előfeltétel nélkül is indokolttá teszi a bekezdésben megszabott börtönbüntetést. A bizottság nem lát ellentétet abban, hogy az (1) bekezdés alá eső tettesi cselekmény vétségnek, a (3) bekezdésben meghatározott — lényegileg bűnsegédi — tevékenység pedig bűntettnek minősüljön, mert az utóbbi esetben különösen veszélyes sui generis bűncselekménnyel állunk szemben, amelynek leküzdése céljából hatékonyabb eszközt kell a bíró kezébe adni. A 49. § (5) bekezdéséből törlendőnek javasolja a bizottság a »szabadságvesztést vagy« szavakat, mert nem látja szükségét annak, hogy az az orvos, akit jogerősen szabadságvesztésre ítéltek, büntetésének tényleges megkezdéséig se folytathasson