Országgyűlési irományok, 1947. III. kötet • 159-219. sz.

1947-180 • Törvényjavaslat eges vármegyei és községi állásoknak állami állásokká átszervezéséről

136 180. szám. állásukból eltávolítani. E rendelkezés következtében az önkormányzati tiszt­viselők alkalmazása jelenleg is olyan joghatályú, mintha végleges jellegű lenne. Ezért biztosítani kívántam azt, hogy aki állami szolgálatba nem kíván átlépni, bejelentése alapján végelbánás alá kerülhessen. A 3. § három kérdést szabályoz és pedig : 1. az áthelyezhetőséget ; 2. az áthelyezéssel felmerülő költségek viselését és 3. a főispánt és az alispánt megillető áthelyezési jog megszüntetését. Ad 1. Szakszempontok indokolják azt, hogy minden közalkalmazott a képes­ségének és rátermettségének megfelelő szolgálati helyre kerüljön. Ezért szükséges az áthelyezés lehetőségét biztosítani. Természetszerűleg áthelyezés csakis a köz­szolgálat érdekeinek szemelőtt tartásával vagy az alkalmazott indokolt kérel­mére történhetik. Közszolgálati érdek pl. az olyan alkalmazottnak az áthelyezése, aki rátermettségénél és képességénél fogva szolgálati helyénél jelentősebb önkor­mányzat állásában jobban megfelel, mint az illető önkormányzatnál szolgálatot teljesítő tisztviselő. Közszolgálati érdek az is, hogy az olyan alkalmazott, aki szolgálata ellátásánál fegyelmi vétséget ugyan nem követett el, de személyi körül­ményeire vagy helyi viszonyokra tekintettel az áthelyezése szükséges, abból a szolgálatból kiemeltessék és olyan szolgálati helyre kerüljön, ahol ezek az okok a szolgálat ellátásában nem akadályozzák. Az alkalmazott kérelmére csakis indokolt magánérdekből történhet áthelyezés. Itt elsősorban figyelembe jöhetnek a szoci­ális viszonyok, a gyermekek iskoláztatása, a házastárs munkahelye és az egészség­ügyi okok. Ad 2. Az áthelyezés következtében felmerülő költségek viselésének kérdését a a javaslat az állami alkalmazottakra általában érvényes szabályok szerint oldja meg. Ad 3. Ha a törvény országos érdekből az áthelyezés jogát a belügyminiszter­nek tartja fenn, nem lehet helye annak, hogy ez a jog kisebb körben — az önkor­mányzat keretén belül — más szervet is megillessen. Ezért a javaslat az 1929 : XXX. te. 73. § (2)-( 5 ) bekezdését hatályon kívül helyezi. A 4. §-ban felsorolt önkormányzati alkalmazottak közül egyesek a területi önkormányzatok testületi szerveinek eddig is tagjai voltak. Minthogy feladat­körük e törvény folytán nem változik, szükséges, hogy a testületi szervekben be­töltött tagságuk is érintetlenül maradjon. Az 5. § az állami alkalmazottakká minősített önkormányzati alkalmazottak illetményeire, fegyelmi ügyeire és szolgálati viszonyaira érvényes jogszabályokat — a szabatosan körülírt módosításokkal — azért tartja fenn, mert az állami státusba vétellel az önkormányzati szervek működésének eddigi rendje nem fog megváltozni. A módosításokat a kormányhatósági főfelügyéleti jognak biztosítása írja elő. A 6. § az önkormányzatoknál szolgálatot teljesítő alkalmazottak egy részének állami státusba vételével ezen — most már állami — tisztviselők alkalmazása végleges jellegűvé válik. Méltánytalan lenne, ha a törvény hatálya alá nem eső önkormányzati alkalmazottak az 1030/1945. M. E. számú rendelet 24. §-ának hatályban tartásával ideiglenesek maradnának. Ez a körülmény hátrányosan befolyásolná az önkormányzati alkalmazottak működését, már pedig szükség van arra, hogy a feladataik zavartalan ellátásához szükséges biztonságérzetet meg­kapják. A biztonságérzet biztosítása a munkafegyelem megszilárdítását és a munka­készség növelését is szolgálja. Budapest, 1948. évi november hó 16. napján. Kádár János s, k., belügyminiszter.

Next

/
Oldalképek
Tartalom