Országgyűlési irományok, 1947. III. kötet • 159-219. sz.

1947-178 • Törvényjavaslat a Magyar Köztársaság és a Román Népköztársaság között a bűntettesek kiadatása és a bűnügyi jogsegély tárgyában Budapesten, az 1948. évi augusztus hó 28. napján kelt egyezmény becikkelyezéséről

116 178. szám. hatóság (igazságügyminiszter, katonai büntetőbíráskodásra tartozó ügyekben a honvédelmi miniszter) közvetlenül a megkeresett állam igaz ságügy miniszteréhez intézi. A II. fejezet a kiadatás keretén kívül eső egyéb bűnügyi jogsegélyt szabályozza. A 15. cikk szerint a két állam a bűnügyekben keletkezett idézéseket és egyéb iratokat egymás területén kölcsönösen kézbesíti (ez a kötelezettség nem terjed ki a saját állampolgár ellen a másik állam területén hozott büntetést megállapító ítélet kézbesítésére). A jogsegélyforgalomban az érintkezés — miként a kiadatási ügyekben — a két igazságügyminiszter között közvetlenül bonyolódik le, ami az igazságszolgáltatás menetének meggyorsítását jelenti. A 16. cikk az egyik állam területéről megidézett tanúnak vagy szakértőnek a másik állam területén való mentességét szabályozza az általános nemzetközi jogelveknek megfelelően. A 17—19. cikkek a büntetőbírósági megkeresések továbbítására, teljesítésére és megtagadásának eseteire vonatkoznak, melyekben a fent ismertetett szabályoknak (14. és 15. cikk) megfelelően a szakminiszterek — a diplomáciai út kikapcsolásával — közvetlenül érintkeznek egymással. A 20. cikk szerint a két állam igazságügyminiszterei negyedévenkint kölcsönösen megküldik egymásnak a másik állam állampolgárai ellen hozott jogerős ítéleteket vagy büntetőlapokat, továbbá az ujjlenyomatokat is. Ez a rendelkezés mindkét állam bűnügyi nyilvántartásának tökéletesítését szolgálja. A 21. cikk a hitelesítésekkel, a fordításokkal és a bűnügyi költségekkel kapcsolatban tartalmaz egyszerűsítő rendelkezéseket. E szerint a bűnügyekben bírói hatóságok által kiállított iratok további hitelesítésre nem szorulnak, az előterjesztett iratokat pedig nem kell fordítással ellátni. A kiadatási eljárással, továbbá a jogsegély teljesítésével kapcsolatos költségek megtérítéséről a két állam kölcsönösen lemond, ami az eljárást nagymértékben egyszerűsíti, de egyben anyagi veszteséget sem jelent, minthogy a kiadások és bevételek előreláthatólag amúgy is kiegyensúlyoznák egymást. Ez a szabály nem vonatkozik az átszállítással, valamint a tanú vagy a szakértő személyes megjelenésével járó költségekre, amelyeket a megkereső állam megtérít. Kelt Budapesten, az 1948. évi'november hó 16-án. dr. Mies István *. h, igazságügyminiszter.