Országgyűlési irományok, 1947. III. kötet • 159-219. sz.
1947-177 • Törvényjavaslat a büntetőtörvények egyes fogyatékosságainak megszüntetéséről és pótlásáról
177. szám. 99 §-aiban meghatározott büntető rendelkezések is hatályukat vesztették. Az a helyzet állott tehát elő, hogy az említett rendelet hatálybalépése (1945. évi június hó 3. napja) óta nincs törvényes rendelkezés, amelynek alapján a kuruzslás büntethető volna. Már pedig kétségtelen, hogy a közegészségügy érdeke parancsolólag megköveteli az ilyen visszaélések hatékony üldözését. Önként értetődően a legmegfelelőbb megoldás az volna, ha a szükséges büntetőjogi szabályok az előkészület alatt álló orvosi rendtartás keretébe illesztetnének, minthogy azonban annak megalkotása előreláthatólag hosszabb időt igényel még, a szükségesnek mutatkozó büntető rendelkezések életbeléptetése pedig az említett visszaélések mindinkább észlelhető elszaporodása folytán további halasztást nem tűr, a szóbanlévő bűncselekmények megtorlásáról a jelen törvényjavaslat keretében célszerű gondoskodni. A 49. §-hoz. Figyelemmel arra a nagy veszélyre, amelyet a kuruzslás népegészségügyi szempontból jelent, a § e bűncselekmény fogalmi körét lehetőleg tágan szabja meg. Éppen ezért — a korábbi jogszabálytól eltérőleg — nem kívánja meg tényálladéki elemként azt, hogy a tevékenység ellenérték fejében történjék, mert ennek bizonyítása a gyakorlatban rendkívül nehéz, sokszor pedig egyenesen lehetetlen. Sok esetben a kuruzsló nem követel ellenértéket, a fél által önként fizetett ellenértéket pedig gyakran jótékonycélra szolgáló adomány formájában burkolja. Az ellenérték megkívánása tehát a büntetést érdemlő esetek bűnvádi üldözését úgyszólván kilátástalanná tenné. Elkövetési cselekményként a jelen § az orvosi gyakorlat körébe tartozó rendszeres tevékenység kifejtését szabja meg. Az e tárgyban fennálló jogszabályok, az orvosi hivatás természete és az élet közönséges felfogása lesznek irányadók abban a kérdésben, vájjon valamely tevékenység az orvosi gyakorlat körébe tartozik-e. Közismert fájdalomcsillapítószerek ajánlása nyilván nem fog a § büntető rendelkezése alá esni, mert senki sem tekinti az orvosi gyakorlat körébe tartozó tevékenységnek azt, ha valaki másnak meghűlés vagy fejfájás ellen aspirint ajánl. A rendszeres tevékenység kifejezés egymagában is utal arra, hogy az nem ilyen cselekményre vonatkozik. Viszont felöleli a tevékenység szó azokat az elkövetési módokat, amelyeknek büntetendősége egészségügyi szempontból feltétlenül indokolt. Az orvosi gyakorlatra való jogosultság kellékeit a § (5) bekezdése a büntetőrendelkezések alkalmazása szempontjából — ilyen természetű hatályos jogszabály hiányában — kifejezetten meghatározza. Eszerint orvosi gyakorlatra az az önjogú személy van jogosítva, akinek hazai vagy szabályszerűen honosított külföldi oklevele van, orvosi gyakorlatra való jogosultságát a fennálló jogszabályok — ezidőszerint a 2.550/1945. M. E. számú rendelet 4—5. §-ai — szerint a hatóság, azaz jelenleg a tisztifőorvos (esetleg a népjóléti miniszter) megállapította és a meghatározott kizáró okok egyike alá sem esik. A jelen § (2) bekezdése minősített esetként szabályozza a kuruzslást, ha az orvosi gyakorlatra jogosultság színlelésével kapcsolatos, mert ebben az esetben a megtévesztés többletként járul az alapcselekményhez. A bűncselekmény kísérletének büntetés alá vonását ebben az esetben az indokolja, hogy a (2) bekezdés szerint minősülő cselekmény a társadalomra fokozottabb veszélyt jelent. Az elkobzás kötelező kimondása a bűncselekmény elkövetésére szolgáló alkalom elkerülését célozza. Minthogy-a kuruzslás elkövetésére az egészségügyi foglalkozás is igen közeli alkalmakat jelent, szükséges annak lehetővé tétele, hogy a kuruzslás esetében az elkövető egészségügyi foglalkozásától eltiltható legyen. Ezt a célt szolgálja a § (A) bekezdésének vonatkozó rendelkezése. 13*
