Országgyűlési irományok, 1947. II. kötet • 95-158. sz.

1947-123 • Törvényjavaslat a szövetkezetekről szóló 1947:XI. törvénycikk egyes rendelkezéseinek újabb módosításáról, illetőleg kiegészítéséről

I 258 Ï2â. szám. lenne. Az OKISz megalakulását nem lehet a Szt. rendelkezései szerint végrehajtani, hiszen itt nagyjelentőségű és az államkincstár, által jelentős mértékben támogatandó központ felállításáról van szó. Ezért a MOSzK életrehívása során már alkalmazott azt a megoldást kellett választani, hogy az ipari központ első* alapszabályát és jogviszonyának egyéb részleteit a kormány rendelettel szabályozza ; az ipari központ autonom életének megindulásáig terjedő időre az ipari központ első igazgatóságát és felügyelőbizottságát a kormány nevezi ki. A kibocsátandó rendelet fogja szabályozni az ipari központnak a MOSzK-tal, illetőleg OSzH-tel kapcsolatos helyzetét is. Idevonatkozóan már most le kívánom szögezni, hogy a szakközpontokat szoros kapcsolatba kívánom hozni a MOSzK-tal, illetőleg az OSzH-tel, mert ez mind a két intézmény s ezen keresztül az egész szövetkezeti mozgalom érdekét szolgálja. Hiszen az értékesítés, a beszerzés és elosztás, valamint a hitelélet tekintetében a MOSzK, illetőleg az OSzH széleskörű gazdasági kapcsolatai nagy segítségére lehetnek az ipari központnak s a tervgazdálkodás szempontjai is a gazdasági csúcsszerveknek az alsóbb szervekkel való szoros együttműködését írják elő. Az OKISz természetesen csak akkor végezheti eredményesen közérdekű munkáját, ha az ipari szövetkezetek, a kormányzat és egyéb hatóságok részéről az eddiginél lényegesen több támogatást kapnak. Biztosítani kell tehát az ipari szövetkezeteknél azokat a kedvezményeket — adó-, illeték- és egyéb kedvezményeket,— amelyeket az 1924 : XVIII. törvénycikk az IOKSz és tagszövetkezetei részére megadott. Ennek a javaslatban való kimondására azonban nincs szükség, hiszen az 1947 : XI. te. 156. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a kérdés a rendeleti jogalkotás területén megoldható. Ezen túlmenően azonban biztosítani kell azt, hogy legalább, a hatóság közbejöttével, a terv- vagy kötöttgazdálkodás vagy egyéb hatósági rendelkezés folytán szétosztásra kerülő nyersanyagok, továbbá az ipari szövetkezetek működéséhez szükséges egyéb anyagok szétosztása az OKISz-en keresztül történjék, viszont minden olyan feladattal, mely a kisipari szövetkezetek munkájával vagy működésével kapcsolatos, a hatóságok és közületek az OKISz-en keresztül a kisipari szövetkezeteket bízzák meg. Az OKISz gazdaságos és eredményes működése, továbbá az ipari szövetkezetek gazdasági és másirányú felvirágoztatása csak ezen az úton képzelhető el. 18. §-hoz. Az OKISz felállításával kapcsolatban intézkedni kell az IOKSz megszűnésére vonatkozóan is. Figyelemmel az adott helyzetre és különösen az OKISz érdekeire, az a megoldás látszik célszerűnek, hogy az IOKSz megszűnésével kapcsolatos készkiadásokat a kincstár viseli és ennek fejében az IOKSz tiszta vagyona a kincstárra száll át. Ezt a megoldást pénzügyi szempontok is támogatják, jelesül ha az IOKSz-nek főként ingatlanból álló vagyona az alacsony ingatlanárak mellett ma értékesíttetnék, abból az IOKSz tehertételeit fedezni nem lehetne. Ebben az esetben a kincstár járna rosszul, hiszen az IOKSz vagyonának 98,5 százaléka a kincstáré. Ilyen helyzetben a javaslatban foglalt megoldás látszik helyesnek. Hogy ezen keresztül a kincstár milyen terhet vállal magára, összegszerűleg pontosan megjelölni aligha lehet. Hozzávetőleges számítás szerint ez az összeg nem haladja meg a 400.000.— forintot abban az esetben sem, ha az IOKSz összes alkalmazottainak felmondanak és vég járandóságaikat kifizetik. A terv azonban az, hogy a megfelelő alkalmazottakat az OKISz az IOKSz-tól átveszi. így ezeknek az alkalmazottaknak esetében végjárandóság fizetésére nincs szükség. Az ilyen vonatkozásban jelentkező terhekről részletes adatokat egyébként csak az OKISz megalakulása és az IOKSz alkalmazottainak átvétele után lehet szolgáltatni. Az 1924 : XVIII. törvénycikk alapján szervezett Iparosok Országos Központi