Országgyűlési irományok, 1947. II. kötet • 95-158. sz.

1947-123 • Törvényjavaslat a szövetkezetekről szóló 1947:XI. törvénycikk egyes rendelkezéseinek újabb módosításáról, illetőleg kiegészítéséről

254 123. szám. delkezés emelt gátat, hogy szövetkezet képesítéshez kötött ipart a kézműves jellegű iparűzés szokásos keretein belül nem űzhetett. Ha tehát az 1922 : XII. te. 4. §-ának most ismertetett rendelkezéseit hatályon kívül helyezzük, elértük ázt a célt, amelyet elérni kívántunk. A javaslat 7. §-ának első mondata ilyen tartalmú rendelkezést foglal magában. A továbbiakban fenntartja a javaslat természetesen azt a szabályt, hogy kisipari szövetkezet üzletvezetője csak olyan személy lehet, aki a vonatkozó jogszabályokban megállapított egyéb feltételeken felül a megkívánt szakképzettséggel is rendelkezik. 8. §-hoz. A Szt. 163. §-ának (T) bekezdése szerint a kamarai képviselőket —akikből a Kamara közgyűlése tevődik össze — az 1948. évi január hó 31. napjáig kellett volna megválasztani. A Szt. eme rendelkezésének életrehívásakor az volt a feltevés, hogy egyfelől az összes szövetkezetek ez időpontig a Szt. rendelkezéseinek megfelelően átalakulnak, másrészt az álszöyetkezeteknek kiküszöbölése eddig az időpontig befejezést nyer. Sajnos, sem az egyik, sem a másik feltevés nem vált valóra. A mutatkozó nehézségek folytán ugyanis a földmívesszövetkezetek átalakulása még nem történt meg s még nem fejeződött be a Szt. 185. §-a alapján felállított választottbíróságok működése sem. Ilyen helyzetben a kamarai képviselői választások lebonyolítása nem volna célszerű, mert a szövetkezetek egy széles részének átalakulása még nem történt meg, másrészt a szövetkezeti mozgalom még az álszövetkezetektől nem tisztult meg. A javaslat 8. §-a ennek megfelelően a szövetkezeti képviselők választását és ezzel a Kamara megalakulását elhalasztja. A választás időpontját a javaslat célszerűségi okoknál fogva nem jelöli meg, hanem annak megállapítását a kormány rendeletalkotási jogkörébe utalja. 9. §-hoz. A javaslat 1. és 2. §-ában foglalt szabályok szükségképpen megváltoztatták a Szt. •173. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket is, hiszen az igazgatóság a szövetkezet bejegyzésére vonatkozó iratokat most már nem a Kamarához, hanem a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszterhez, illetőleg központkényszer esetében közvetlenül az illetékes cégbírósághoz küldi el. Ez a változás jut kifejezésre a javaslat 9. §-ában. 10. §-hoz. A 8. §-ban foglaltak szerint a Kamara megalakulása bizonytalan időre eltolódik. Gondoskodni kell tehát arról, hogy a szövetkezetek a Kamara megalakulásáig se maradjanak érdekképviselet nélkül, illetőleg a Szt.-ben foglalt egyes igazgatási feladatokat a Kamara megalakulásáig valamely szerv ellássa. A javaslat 1. és 2. §-ában foglaltakra tekintettel, az látszik helyénvalónak, ha a Kamara által ellátandó feladatokat a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter látja el, az Országos Szövetkezeti Tanács pedig szövetkezeti érdekképviseleti ügyekben véleményező és javaslattevő jogkörrel ruháztatik fel. Ez az elv jut kifejezésre a javaslat 10. §-ában. 11. §-hoz. A Szt. szerint — a szövetkezetek önkormányzatának biztosítása érdekében — az állam és más közületek tagként szövetkezetben nem vehetnek részt. Ezzel általában megszűnt annak a lehetősége, hogy az állam vagy más közület érdekeltsége folytán a szövetkezet önkormányzatán keresztül beleszóljon a szövetkezet ügyeibe. Erre a Szt. jogrendszerében általában nincs is szükség, a Szt. ugyanis a szövetkezetek intézményes állami, illetőleg központi felügyeletéről és ellenőrzéséről gondoskodik. Ettől az elvi állásponttól általában nem is kívánok eltérni. / A Szt:' hatálybalépése óta azonban többször felmerült olyan szövetkezet alapításának a szüksége, amely a kis gazdasági egyedek érdekét, de e mellett fontos közgazdasági erdeket is szolgálna. Az ilyen szövetkezet céljainak megvaló*