Országgyűlési irományok, 1947. II. kötet • 95-158. sz.
1947-116 • Törvényjavaslat az elhagyott javak kérdésének rendezéséről
116. szám. 223 mészetesen csupán ideiglenes jellegű volt s csak az elhagyott javak megőrzését és, a közérdeknek megfelelő hasznosítását célozta.- Ez az átmeneti kezelés —• már jellegénél fogva is —• számos nehézséggel járt s bár a nemzetgazdaság szempontjából így is felbecsülhetetlen jelentőségű volt, mégsem tette lehetővé a szóbanlévő javaknak teljes mértékben és a legcélszerűbb módon való közérdekű felhasználását, ezért evégből az elhagyott javak sorsának mielőbbi végleges rendezésére volna szükség. Ennek az ideje ma már annál is inkább elérkezettnek tekinthető, mert a felszabadulás óta eltelt három év alatt már mindenkinek módjában volt hazatérni és így joggal feltételezhető, hogy mindazok, akik még nem jöttek haza, már nincsenek életben, vagy nem kívánnak a demokratikus Magyarországra visszatérni. A szovjet-hadifoglyok jelentős tömegére ez természetesen nem vonatkozik, a reájuk megállapítható külön szabályok mellett azonban az ő hazatérésük hiányában sem volna indokolt mellőzni a más szempontokból annyira kívánatos végleges rendezést. Ezt egyébként — a már előadottakon felül .— az is szükségessé teszi, hogy az elhagyott javak kormánybiztosságának működésével szemben * bizonyos -.— nem egészen alaptalan — kifogások merültek fel, úgyhogy a kormány az 1.800/1948. Korm. számú rendelettel (Magyar Közlöny 37. szám) már indokoltnak is tartotta a kormánybiztosság felszámolásánál^ elrendelését. Az elhagyott javak sorsának végleges rendezését célzó törvényjavaslat lényegében azon az elvi alapon nyugszik, hogy — az alábbiakban megindokolt egyes kivételektől eltekintve? — az államkincstár tulajdonába mennek át mindazok az elhagyott javak, amelyek a tulajdonosnak felróható okból elhagyottak maradtak még akkor is, amikor a tulajdonosnak már módjában lett volna javainak átvétele végett hazatérni. Ez a szabályozás teljes összhangban van az 1946 : IX. te. 17. §-ában foglalt azzal a rendelkezéssel, amely a földreformmal kapcsolatban ugyanilyen elvi alapon szabályozza a földbirtokok, illetőleg a földreform hatálya alá eső egyéb vagyontárgyak elkobzását. II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az 1. §-hoz. Az elhagyott javak fogalmát jelenleg a 10.490/1945. M. E. számú rendelet 3. és 4. §-a határozza meg. Ezek szerint a jogi személyek tulajdonában lévő vállalatot vagy egyéb vagyontárgyat akkor is teljes egészében elhagyottnak kell tekinteni, ha csupán a részvényesek, illetőleg a tagok nagyobb része, avagy a vállalat vezetői tekinthetők háborús távollevőnek. Erre a szabályra az elhagyott javak kezelésének körében a vállalat egységes vezetésének biztosítása végett szükség volt s az az itthon levő részvényesek, illetőleg tagok érdekeit nem is érintette súlyosabb mértékben, mert a vállalat vezetésére — érdekeltségük mértékénél fogva — amúgy sem volt döntő befolyásuk. Teljesen más a helyzet azonban az elhagyott javak sorsának végleges rendezése során, amikor nyilvánvalóan nem lehet szó.arról, hogy az ország területéről el nem távozott részvényeseket, illetőleg tagokat megillető eszmei vagyonrész is az államkincstár tulajdonába menjen át, pusztán azért, mert a vállalat részvényeseinek, illetőleg tagjainak többsége háborús távollévő. Ez az oka annak, hogy a vállalatok elhagyottságára vonatkozó korábbi szabályokat a törvényjavaslat teljesen mellőzi, ami természetesen csupán azt jelenti, hogy ilyen esetben nem az egész vállalat, hanem csak a háborús távollévőket megillető részvények, illetőleg vagyoni érdekeltségek mennek át az államkincstár tulajdonába. Az elhagyott javak fogalmának meghatározását a fentiekben előadottakon felül a földreformra vonatkozó szabályokkal, különösen az 1946 : IX'. te. 17. §-ával
