Országgyűlési irományok, 1947. II. kötet • 95-158. sz.
1947-114 • Törvényjavaslat a gyógyszerészetről
108 114. szám. a« (i) bekezdés szerint csak orvos vagy állatorvos kaphat engedélyt. Az engedély helyhez és az orvos személyéhez kötött. A kézigyógyszertár jellegéből folyik, hogy csak olyan községben lehet engedélyezni, amelyben nincs közforgalmú gyógyszertár és a legközelebbi ilyen gyógyszertár nehezen közelíthető meg. A (2) bekezdés ilyen értelemben rendelkezi^. A kézigyógyszertár jellegéből folyik az is, hogy az orvos a kézigyógyszertárból csak saját vagy az ugyanabban a községben, illetőleg közegészségügyi körben lakó más orvos rendelvényére szolgáltathat ki gyógyszert, mégpedig csak olyan személyek részére, akik az orvos magángyakorlatának helyéül bejeiéntett községben vagy közegészségügyi körben tartózkodnak. Ilyen értelemben rendelkezik a (3) bekezdés. A körülmények megváltozása, esetleg más okok, például a gyógyszerkiszolgáltatás körében felmerülő szabálytalanságok bármikor szükségessé tehetik a kézigyógyszertár tartására adott engedély visszavonását. Ezért a (4) bekezdés mellőzi a visszavonási okok tüzetes felsorolását. Minthogy kézigyógyszertár csak kisegítő eszköz a közönség megfelelő gyógyszerellátásának biztosítására, természetszerű az (0) bekezdésnek az a rendelkezésé, amely szerint az ilyen engedély hatályát veszti, ha a népjóléti miniszter a község területére közforgalmú gyógyszertári jogosítványt engedélyez. > A (e) bekezdés szerint rendeletben kell megjelölni azokat a gyógyszereket és sebészeti kötözőszereket, amelyeket a kézigyógyszertár — hogy feladatának megfelelhessen — készletben köteles tartani. Ugyanígy rendeleti szabályozásra tartozik a készletben tartható gyógyszerek, sebészeti kötözőszerek és gyógyászati célra szánt más eszközök meghatározása is. Ilyenképpen biztosítható ugyanis, hogy a kézigyógyszertár a jellegének megfelelő korlátok között működjék. Arra az esetre, ha a kézigyógyszertárak engedélyesei arra köteleztetnek, hogy a gyógyszereket, sebészeti kötözőszereket és gyógyászati célra szánt más eszközöket közforgalmú gyógyszertárból kötelesek beszerezni, a (6) bekezdés egyben felhatalmazást ad a népjóléti miniszternek arra is, hogy azok beszerzési árát is megállapíthassa. Az állatorvosi kézigyógyszertár tekintetében kimerítően intézkedik az 1,928 : XIX. te. 96. §-a, amely egy vonatkozásban mégis módosításra szorul. Az 1940 : VI. törvénycikk hatálybalépéséig a törvényhatóság első tisztviselőjének hatáskörébe tartozott a kézigyógyszertár engedélyezése, az említett törvénycikk azonban az engedély megadását a népjóléti miniszternek tartotta fenn. Ennek megfelelően indokolt az állatorvosi kézigyógyszertár tartását is miniszteri engedélyhez kötni és — a földmívelésügyi miniszter érdekeltségére tekintettel — kimondani, hogy ilyen kézigyógyszertár tartására a népjóléti miniszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve adhat engedélyt. A 21. §-hoz. A gyógyszertáraknak gyógyszerésztudori vagy gyógyszerészmesteri oklevéllel rendelkező személyek által való vezetését már a 1876 : XIV. te. 128. és 129. §-a kötelezővé tette. Ennek a rendelkezésnek az időközben beállott fejleményekkel összhangban álló továbbfejlesztését jelenti, hogy az (1) és (2) bekezdés szerint nem minden gyógyszerész vezethet gyógyszertárat, hanem csupán az a gyógyszerész, aki a gyógyszertár vezetésére feljogosító oklevelet megszerezte, magyar állampolgár és mindezeken felül gyógyszertár vezetésére testileg és szellemileg alkalmas. A magyar állampolgárság megkívánása új; 1876 : XIV. törvénycikk ebben a vonatkozásban nem rendelkezett. Abban az időben ugyanis még kevés volt a magyar gyógyszerész, ami érthetővé tette az állampolgárságra vonatkozó, ma máiönként értetődő kívánalom mellőzését,
