Országgyűlési irományok, 1947. II. kötet • 95-158. sz.

1947-114 • Törvényjavaslat a gyógyszerészetről

Íl4. száni. 193 gyógyszerellátását, illetőleg a fennálló gyógyszertárakat, mint valamely új gyógy­szertár engedélyezése, az áthelyezés engedélyezését a népjóléti miniszter hatáskörébe kellett vonni [(1) bekezdés]. A megengedett áthelyezés végrehajtását nem lehet túlságosan hosszú határ­időhöz kötni, mert azokban a körülményekben, amelyek a gyógyszertár új helyé­nek kijelölésénél figyelembe vétettek, olyan változás állhat be, amely más megoldást tesz helyesebbé. Ha tehát az áthelyezést bizonyos idő alatt nem foganatosították, célszerűbb az engedélyest új kérelem előterjesztésére szorítani. A (2) bekezdés azt a határidőt, amely alatt az áthelyezésre kapott engedéllyel élni lehet, egy évben állapítja meg. A 11. §-hoz. Az (1) bekezdés fenntartja az 1940 : VI. törvénycikknek azt a rendelkezését, amely kimondja, hogy a közforgalmú gyógyszertári jogosítványt országos pályá­zat alapján a népjóléti miniszter engedélyezi. Ezt a rendelkezést azonban a javas­lat kiegészíti azzal a rendelkezéssel, hogy a gyógyszertári jogosítvány engedélye­zése előtt a miniszter áz Országos Közegészségügyi Tanács, a Gyógyszerész Szak­szervezet és az Országos Gyógyszerész Egyesület véleményét meghallgatja. A gyógyszertári jogosítvány engedélyezése ugyanis sok szempont körültekintő meg­fontolását teszi szükségessé. A fenti rendelkezés lehetővé teszi, hogy a miniszter a folyamodóról kellő tájékozódást szerezzen és így a legalkalmasabb folyamodó részére engedélyezze a jogosítványt. A közforgalmú gyógyszertári jogosítvány a javaslat szerint (34. §) meg is szűnhetik ; a (2) bekezdésben tehát szükség volt kiemelni, hogy új közforgalmú gyógyszertári jogosítványt vagy újonnan felállítandó gyógyszertárra vagy meg­szűnt gyógyszertári jogosítvány helyébe lehet adományozni. A 12. §-hoz. * Az (1) bekezdés lehetővé teszi, hogy közforgalmú gyógyszertári jogosítványt a jövőben necsak gyógyszerésznek, hanem városnak (községnek), valamint a munka­vállalók gyógyszerellátására kötelezett, 1927 : XXI. te. 92. és 93. §-ában említett betegségi biztosító intézeteknek és az Országos Tisztviselői Betegsegélyezési Alapnak is lehessen engedélyezni. Az engedélyesek körének ez a kiterjesztése •—• miként erre az általános indokolásban már rámutattam —- lehetővé teszi a munka­vállalók gyógyszerellátásának fokozottabb biztosítását, gyógyszertáraknak kevésbbé jövedelmező helyeken (községben) történő felállítását és végül — a hatóságoknak, illetőleg a biztosító intézeteknek a gyógyszerellátásba való bevonása következté­ben — a gyógyszerárak kedvező alakulását. A (2) bekezdés szerint gyógyszerész csak abban az esetben kaphat közfor­galmú gyógyszertári jogosítványt, ha gyógyszertár vezetésére jogosult és gyógy­szerészi oklevelének megszerzése után huzamosabb időn át gyógyszertári vagy egyéb gyógyszerészi szakba vágó gyakorlatot folytatott. A minimálisan ötévi gya­korlat kikötésével azt kívánom elérni, hogy csupán kellő tapasztalattal bíró gyógy­szerész részére lehessen gyógyszertári jogosítványt engedélyezni. Nem tartanám azonban méltányosnak, ha a szorosan vett gyógyszertári gyakorlat hiányából eset­leg olyan folyamodókat zárna ki a javaslat új gyógyszertári jogosítvány engedélye, zésének lehetőségéből, akik a gyógyszerészi tudományok művelésével, a gyógy­szerészi érdekképviseletekben folytatott érdemes munkával vagy a szaksajtóban folytatott ténykedéssel esetleg külön érdemeket is szereztek. Ezért a javaslat a Országgyűlési iromány. 1947—1951. II. kötőt, 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom