Országgyűlési irományok, 1947. II. kötet • 95-158. sz.
1947-114 • Törvényjavaslat a gyógyszerészetről
114. szám. 189 szerkonyvet adhasson ki, hanem a hatályban lévő gyógyszerkönyvet rendeletileg esetenkint is kiegészíthesse vagy módosíthassa. A gyógyszerek minőségének szabályozása sok esetben akkor is szükségessé válik, ha nem »hivatalos« gyógyszerről van szó! Ezt kívánja lehetővé tenni a (2) bekezdés. Sok olyan gyógyszer, sebészeti kötözőszer vagy gyógyítás céljára szánt más eszköz van, amelynek forgalmát pontosan meghatározott korlátok közé kell szorítani, így például az altató- és kábítószerek csak orvosi rendeletre szolgáltathatók ki. A (?) bekezdés ezért felhatalmazást ad arra, hogy a népjóléti miniszter ezeknek kiszolgáltatását rendelettel szabályozhassa. Vannak cikkek, amelyeket nemcsak a gyógyszertárak, hanem bizonyos iparüzletek — egyebek mellett a drogériák is — árusíthatnak. Ezeket az iparcikkeket nem lehet a gyógyszertárak forgalmából kizárni, márcsak azért sem, mert legnagyobb részüket, mint például a piperecikkeket, a gyógyszerészek találták fel és eleinte kizárólag a gyógyszertárak hozták forgalomba. A szerzett jogok tiszteletbentartása azonban nem vonhatja maga után, hogy a gyógyszerész a vele ebben a vonatkozásban érintkező iparág egész területére kiterjeszkedjék és a gyógyszertár tulajdonképpeni működési területétől távoleső árukkal kereskedjék. Ezenfelül nem engedhető meg, hogy a gyógyszerész a gyógyszertárban is szokásos piperecikkeket éppen úgy, mint a gyógyszereket, olyan időben (például éjjel is) kiszolgáltathassa, amikor ezt a zárórára vonatkozó rendelkezések a tulajdonképpeni szaküzleteknek megtiltják. Gondoskodni kell tehát arról is, hogy a gyógy- ' szertárak az ilyen árucikkeket a napnak csak ugyanabban a szakában szolgáltathassák ki, amely alatt a megfelelő üzletek is nyitva vannak. Az említett kérdések csak rendeleti úton szabályozhatók megfelelően ; a (4) bekezdés erre ad felhatalmazást. Az (5) bekezdés gyógyszereknek és egyéb — a gyógyszertárak körébe eső — cikkeknek gyógyszertárakban való készítését és viszonteladók útján való forgalombahozatalát szabályozza. Az 1922 : XII. te. 14. §-ának 2. pontja szerint a gyógyszerek készítése — azoknak a szereknek kivételével, amelyeknek készítése kizárólag a gyógyszerészeknek van fenntartva, avagy közegészségi vagy állategészségi szempontokból külön feltételeknek, magasabb szakismeretéknek igazolásához van kötve — iparengedély alapján gyakorolható képesítéshez kötött ipar. E rendelkezés* értelmében a gyógyszerész — ha nem csupán a közvetlen fogyasztók, hanem viszonteladók részére is készít és szolgáltat ki gyógyszert —• már iparüzővé válik ; ezen a téren tehát az egyéb iparűzéssel egyenlő elbírálás alá esik s következésképpen ehhez a tevékenységéhez már az iparengedélyt is meg kell szereznie. Ezért az (5) bekezdés akként rendelkezik, hogy a gyógyszertári jogosítvány engedélyese gyógyszereket, gyógyítás céljára szánt más eszközöket és a gyógyszertár árusítási körébe eső egyéb cikkeket •— ha azokat nem kizárólag a közvetlen fogyasztók vagy kórházak és egyéb gyógyintézetek részére szolgáltatja ki — csak külön iparigazolvány (iparengedély) alapján állíthat elő és hozhat viszonteladók útján forgalomba. E rendelkezés alól a javaslat csak az ú. n. galenikum-készítményeket vonja ki, de ezeket is csak abban az esetben, ha az előállításuk a gyógyszertári laboratórium keretét nem haladják meg. A gyógyszertári laboratórium keretét meghaladó üzem létesítéséhez minden esetben iparigazolvány (iparengedély) szükséges. A 4. §-hoz. A gyógyszerek árának alakulását nem lehet a szabadverseny esetlegességeinek kitenni. A szabadverseny súlyos veszélyekkel jár. Megtörténhetnék ugyan, hogy
