Országgyűlési irományok, 1947. II. kötet • 95-158. sz.

1947-102 • Törvényjavaslat az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc emlékének megörökítéséről

112 102. szám. Melléklet a 102. számú irományhoz. Indokolás „az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc emlékének megörökítéséről" szóló törvényjavaslathoz. Az 1848-as magyar forradalom kitörésének századik évfordulója alkalmából az egész magyar nemzet kegyelettel emlékezik meg a nemzeti szabadság és függetlenség, valamint a szociális haladás önzetlen és áldozatkész harcosairól és azokról a demokratikus eszmékről, amelyeket a szabadságharc vezetői és résztvevői minden rendelkezésükre álló becsületes eszközzel, áldozatot nem kímélve, kockázattól és veszedelmektől nem félve, megvalósítani igyekeztek. Az 1848-as magyar forradalom, majd később a szabadságharc egyrészt az emberi jogok kiterjesztéséért, másrészt a szociális felemelkedésért, ugyanekkor pedig az országnak és a nemzetnek az idegen elnyomás alól történő felszabadításáért és függetlenítéséért folyt. Ha a 48-as forradalom és szabadságharc jelentősége egyedül a magyar nép történelmére korlátozódnék, akkor is felmérhetetlen lenne, hiszen a jobbágyrendszer eltörlése, a törvény előtti egyenlőség, a közteherviselés, a nemesi kiváltságok megszüntetése fűződik emlékéhez, nem is beszélve arról a mindennél nagyobb hatásról, amelyet a nemzeti közvélemény felrázása tekintetében jelentett. A magyar szabadságnak jelentősége azonban messzire túlnőtt az ország határain és a világ minden demokratikus és haladó szellemének az adott hitet és önbizalmat, hogy Magyarországon még hosszú ideig folyt a súlyos áldozatokkal járó ellenállás az önkény hatalmi eszközeivel szemben még akkor is, amikor Európa más pontjain már rég leverték az 1848-as forradalmat. Az a megbecsülés, amelyet a magyar nemzet ekkor magának az egész világ közvéleménye előtt szerzett, hosszú ideig felénk fordította minden demokratikus és haladó ember rokonszenvét és csak évtizedek múlva tudták ezt a megbecsülést és rokonszenvet a magyar nép széles rétegeitől idegen, szűk osztályok érdekeit szolgáló kormányok eltékozolni. Ma, száz esztendő multán a fiatal magyar demokrácia 1848 örökösének tekinti magát, ugyanazokat a jelszavakat tűzte zászlajára, ugyanazokat" a célokat és eszméket akarja megvalósítani, amelyekért a forradalom és a szabadságharc vezetői lelkesedtek, de amelyeknek a megvalósítását akkor a császári önkény a szuronyok erejével megakadályozta. Sőt, a fiatal magyar demokrácia büszkén mondhatja, hogy sok tekintetben már el is végezte azt a munkát, amelyet 1848