Országgyűlési irományok, 1947. I. kötet • 1-94., I. sz.

1947-51 • Törvényjavaslat a bauxitbányászat és az alumíniumtermelés államosításáról

51. szám. 249 A háború alatt elkezdett almásfüzitői új timföldgyár üzembehelyezésével és hazai alumíniumkohóink kapacitásának teljes kihasználásával a bauxit- és alumíniumtermelés nemzeti jövedelmünknek lényeges része lesz. A várható fejlődés eredményeképpen 3 éven belül bauxit- és alumíniumtermelésünk évi volumenje a következő eredményeket fogja kimutatni : 20.000 tonna tömbalumínium Ft 160 millió 60.000 tonna timföld " Ft 80 » ezenfelül 300.000 tonna bauxit érc, amely nyers állapotban kerül exportra Ft 20 » ' összesen . 77! Ft 260 millió A kormányzat államosítási programmjának egyik jelentős állomása a bauxitbányászat és az ezzel összefüggő timföldgyártás és alumíniumkohósítás állami tulajdonba vétele. Az ennek megvalósítására javasolt megoldás megválasztásánál a kormányzat figyelemmel volt a szénbányászat államosítása során szerzett gyakorlati tapasztalatokra. A szénbányászat államosításáról szóló 1946 : XIII. t.-c. akként rendelkezett, hogy nem az egyes széntermelő vállalatokat, hanem azok szénbányászattal foglalkozó üzemeit és a kapcsolatos melléküzemeket, tehát egyedi vagyontárgyakat vett állami tulajdonba. Ennek következése az volt, hogy a nagyobb szénbányavállalatoknál, amelyek üzemüket a szénbányászattal kapcsolatban egyéb gazdasági területekre is kiterjesztették, a földrajzilag egy helyre telepített és egybeépült, egybefonódott üzemeket szét kellett választani. A szétválasztás egyfelől hátrányosan befolyásolta a termelés menetét, másrészt megbontva az évtizedes adminisztratív és üzemviteli kapcsolatokat, súlyos zökkenőt okozott az államosítás végrehajtásának kezdeti idején. Ezeknek a nehézségeknek a mérlegelése alapján a törvényjavaslat elkészítésénél az a megoldás mutatkozott célravezetőnek, hogy a javaslat elvileg vállalatok és ne egyes üzemek állami tulaj donbavét ele felől intézkedjék. Ezt az elvet össze kellett egyeztetni azzal a gyakorlati megfontolással is, hogy a vállalat államosítása csak kereskedelmi társaságok esetében vihető keresztül, az egyéni tulajdonban álló bauxitbányák állami tulajdonba vétele csak a tulajdonos egyéb személyes vagyonától való elválasztás végrehajtása után valósítható meg. Ugyancsak a szétválasztás módszerét kellett alkalmazni olyan esetben, amikor a kereskedelmi társaság formájában működő vállalat tevékenységének csak aránylag kis hányada esett az államosítandó szektorba. Az ismertetett elvek alapján felépült törvényjavaslat szakaszonként az alábbi rendelkezéseket tartalmazza : . * . ad 1. §. A törvényjavaslat elvileg kijelenti, hogy a bauxitra vonatkozó bányászat kutatás és bányászat, úgyszintén a timföldgyártás és az alumíniumkohósítás az állam részére tartatik fenn, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy ezek a termelési ágak állami monopóliummá nyilváníttatnak. ad 2. §. A 2. §. elvileg elhatárolja a vállalatoknak és bánya jogosítvány oknak azt a körét, amelyek állami tulajdonba kerülnek. Az első kategóriába tartoznak azok a vállalatok, amelyek a monopóliummá nyilvánított termelési tevékenységgel foglalkoznak, a második csoportba pedig azok, amelyek az első csoportbeli vállalattal gazdasági egységet alkotnak s tevékenységük az alumínium feldolgozására irányul. Országgyűlési iromány. 1947—1951, I. kötet. 32