Országgyűlési irományok, 1947. I. kötet • 1-94., I. sz.

1947-39 • Az országgyűlés igazságügyi bizottságának jelentése "a népbíráskodással kapcsolatos egyes rendelkezésekről" szóló 35. számú törvényjavaslat tárgyában

182 39. szám nek, mert az igazságszolgáltatás jóságának egyik elsőrendű követelménye, hogy az érdemi határozatot megelőző előzetes letartóztatás minél rövidebb ideig tartson. A most említett § rendelkezéseire figyelemmel, a Nbr. 48. §-a immár feleslegessé vált, ennélfogva a bizottság annak hatályon kívül helyezését látja indokoltnak. A 16. §-hoz: Minthogy a javaslat rendszerében a korlátolt hatáskörű népbírósági tanácsvezetést olyan elnök váltotta fel, akinek hatásköre mindenben megfelel a rendes bírósági tanácsok elnökei jogállásának, a népbíráskodásra vonatkozó jogszabályokban felállított különleges szabályok a tanácskozással kapcsolatban feleslegesekké váltak. A javaslat 16. §-a tehát tartózkodik azoknak a szabályoknak a megismétlésétől, amelyek a bűnvádi perrendtartásból és a törvényszéki ügyvitel rendelkezéseiből amúgyis következnek, hanem arra szorítkozik, hogy a népbíráskodás természetéből folyó eltéréseket emelje ki. Nyilvánvaló tehát, hogy a bűnvádi perrendtartásnak és a törvényszéki ügyvitel szabályainak mindazon rendelkezései, amelyektől a javaslat 16. §-a eltérést nem tartalmaz, az eísőfokú népbíráskodás tanácskozásánál, szavazásánál és határozathozatalánál is irányadók. Önként értetődik, hogy a tanács elnökének figyelemmel kell lennie a népbírák jogi szakképzettségének hiányára és a tanácskozás és szavazás vezetése körül őt terhelő kötlességeit akként kell teljesítenie, hogy a népbírák részére szükséges jogi természetű felvilágosításokat az ő közreműködése pótolja. A 19. §-hoz: A 19. §-szal kapcsolatban hangsúlyozni kívánja a bizottság, hogy a javaslatban foglalt rendelkezések a büntetés kiszabásának kérdésében minden körülmények között megnyitják a semmisségi panasz igénybevételének útját. A büntetés kiszabása ugyanis bírói mérlegeléstől függő cselekmény ugyan, figyelemmel azonban arra, hogy a bűnvádi perrendtartás 385. §-ának 3. pontja helyébe az 1928 : X. te. 28. §-a lépett, amely a súlyosító és enyhítő körülmények téves mérlegelését is anyagi semmisségi oknak minősíti : kétségtelen, hogy hatályos bűnvádi per jogunk értelmében a büntetés kiszabása körül elkövetett bírói tévedés nemcsak akkor semmisségi ok, azaz törvénysértés, ha a bíró a büntetés törvényes kereteit tévesztette el, hanem abban az esetben is, ha e törvényes kereteken belül szabta ki a búnösségi körülmények helytelen mérlegelésével téves tartamban a büntetést. A 22. §-hoz : A javaslat 22. §-ában szabályozott jogegységi perorvoslattal kapcsolatban a bizottság nyomatékosan kifejezést kíván adni a (.-?) bekezdés azon értelmének, hogy a vádlott terhére elkövetett törvénysértés esetében a jogegységi tanács mindig hozhasson a törvénynek megfelelő határozatot. Nehogy a javaslat szövege ebben a tekintetben félreértésre adhasson okot, a 22. § (;) bekezdésében szereplő »eltéréssel« szót a »kiegészítéssel« kell felcserélni. Ugyanebben a bekezdésben a terhelt hátrányára szolgáló jogegységi határozat határidejét három évről négy évre kell felemelni. A bizottság nem tartja elég méltányosnak a 22. § (•) bekezdésében foglalt rendelkezést, ennélfogva kívánatosnak látja, hogy az a személy, akit az igazoló eljárás során — utóbb törvénysértőnek bizonyult határozattal — fosztottak meg állásától, állását visszanyerhesse. A hasonló tárgyú jogszabályokkal összhangban azonban ki kellene zárni a szolgálaton kívül eltöltött időre vonatkozó anyagi igények érvényesítésének lehetőségét. Űj 23. §-hoz : A népbíráskodásban is kívánatos jogegység biztosítása céljából a bizottság a Népbíróságok Országos Tanácsát is fel kívánja ruházni a döntvényalkotás jogával. Minthogy azonban az elsőfokú népbíráskodásban a jogászi elem háttérbe szorul és a politikai elem túlsúlya érvényesül, politikai természetű bíráskodásban pedig a lehetőséghez képest tartózkodni kell a jogászi.megkötöttség érvényesítésétől: a Népbírqságok Országos Tanácsa által hozandó dönt-