Országgyűlési irományok, 1947. I. kötet • 1-94., I. sz.

1947-35 • Törvényjavaslat a népbíráskodással kapcsolatos egyes rendelkezésekről

168 31, szám. és veszélyeztetné annak egyöntetűségét, amennyiben lehetővé tenné, hogy egymással összefüggő bűncselekmények tárgyában ellentétes jogerős határozatok keletkezzenek. Ezt a lehetőséget a javaslat 28. §-a azzal zárja ki, hogy az 1946: VII. törvénycikkben meghatározott bűncselekménnyel összefüggésben elkövetett bűncselekményeket szintén a különtanács hatáskörébe utalja. Előfordulhat, hogy a népügyész vádja az 1946 : VII. törvénycikkben meghatározott valamely bűncselekményre irányul és csak a tárgyaláson derül ki, hogy a megállapítható bűncselekmény más tényálladékot valósít meg. Minthogy a külön tanács különleges bíróság, ilyen esetben ném volna hatásköre az ügy érdemi elbírálására, hanem. kénytelen lenne az ügyet a hatáskörrel felruházott bíróság elé utalni. Ennek az — idő- és munkaveszteséget okozó — eljárásnak a kiküszöbölése céljából tartalmaz megfelelő rendelkezést a javaslat 29. §-a. A tettazonosságra utalással azonban a § kifejezést ad annak az álláspontjának, hogy oly tett tárgyában, amely miatt a nepügyész vádat nem emelt, a külön tanács nem ítélkezhetik. A népbíróságok a' háborús és népellenes bűnösök nagy részét már felelősségre vonták és így azt a célt, amelyet a háborús és népellenes bűnösök elítélésével az elkövetett bűnök megtorlása tekintetében el kellett érniök, jelentős mértékben el is érték. Ilyen körülmények között most már indokolt annak lehetővététele, hogy a köztársasági elnök a népbíráskodás körében is ugyanolyan mértékben élhessen az egyéni kegyelmezés jogával, mint a közönséges bűncselekményeknél és így a Nbr. 7. §-ában (a Nbnov. 3. §-ában) foglalt és a kegyelmezési jog gyakorlására vonatkozó korlátozás hatályon kívül helyeztessék. Nem lehet kétséges, hogy ma már a népbíráskodás körében is szükség van az egyéni kegyelem lehetővétételére, mivel azok a méltányossági szempontok, amelyeket a bíróságok a szigorú jog alkalmazása során figyelembe nem vehettek, csak ilyen módon mérlegelhetők. Lényegében ugyanezek az indokok teszik szükségessé az egyéni kegyelemnek az igazolási eljárások tekintetében való bevezetését is, mert az esetleges méltánytalanságok ilyen módon orvosolhatókká válnak. A kegyelmezési jognak a fentiek értelmében való új szabályozását tartalmazza a javas-, lat 30. §-a. A javaslat 30. §-ának (s) bekezdése az igazoló eljárások során hozott, bizonyos enyhébb súlyú határozatokhoz fűződő joghátrányok elengedését a kormányra kívánja bízni. Ez a rendelkezés azért kívánatos, mert feltehető, hogy az igazoló eljárás során hozott határozat célját elérte azzal, hogy joghátránnyal sújtotta az igazoló eljárás alá vont személyt, akiről feltehető, hogy egy meghatározott idő eltelte után építő tagja lehet demokratikus rendünknek. Az ilyen személy tekintetében az igazoló eljárás során hozott határozatokhoz fűződő joghátrányok elengedése méltányosnak mutatkozik. A törvényjavaslatul. §-a a kitelepülésre kötelezett német személyekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz. A magyarországi német lakosságnak Németországba telepítésével kapcsolatban kívánatosnak mutatkozik, hogy a kitelepítés községenkinti végrehajtásával egyidejűleg kerüljön sor azoknak a német személyeknek elszállítására is, akik a népbíróság által kiszabott büntetésüket töltik, illetőleg akik ellen népbírósági eljárás van folyamatban, avagy akik ellen ilyen eljárást kellene indítani. A kitelepítés tervszerű lebonyolítását ugyanis nagymértékben zavarná és a kitelepítendőknek családjuktól való elszakadásával járna, tehát a méltányossággal is ellenkeznék, ha az elszállításra váró személyek e csoportjánál a bűnvádi eljárás befejezését, illetőleg a kiszabott büntetés kitöltését be kellene várni. Minthogy pedig az előzetes letartóztatásban lévő, illetőleg büntetésüket töltő ilyen szemé-