Országgyűlési irományok, 1947. I. kötet • 1-94., I. sz.
1947-35 • Törvényjavaslat a népbíráskodással kapcsolatos egyes rendelkezésekről
35. szám. -V i 163 terjed. Jogában áll azonban a népbíróságnak a letartóztatás okának megszűnése esetében azt kérelemre vagy hivatalból bármikor megszüntetni. A népbíróságnak a letartóztatás kérdésében hozott határozata ellen csak két esetben van helye felfolyamodásnak a Népbíróságok Országos Tanácsához. Az egyik eset az, amikor a letartóztatás elrendelése, fenntartása vagy megszüntetése az ítélethozatallal kapcsolatos. Ilyenkor ugyanis az ítéletet amúgy is felülvizsgálja a NOT, indokolt tehát, hogy a letartóztatás tekintetében való állásfoglalását is kifejezésre juttathassa. A másik eset az, amikor a letartóztatás már huzamosabb ideje, a törvényjavaslat szerint hat hónapja fennáll, anélkül, hogy a népbíróság az ügy érdemében döntött volna. Ez utóbbi esetre a törvényjavaslat az esetleges méltánytalanságok elkerülése végett különleges eljárást rendel, nevezetesen azt; hogy a letartóztatás kérdését ilyenkor a né^bíróság köteles hivatalból újabb megfontolás és döntés tárgyává tenni. Ha az ügyben még vádiratot sem nyújtottak be, a népügyész köteles a bűnügyi iratokat a letartóztatás kérdésében való döntés végett a népbíróság elé terjeszteni. A népbíróságnak ilyen esetben meghozott döntése ellen a törvényjavaslat szintén jogorvoslatot enged a Népbíróságok Országos Tanácsához. Ezt az eljárást a törvényjavaslat értelmében mindannyiszor meg kell ismételni, valahányszor az előzetes letartóztatás újabb hat hónapot elér anélkül, hogy a népbíróság az ügyben érdemleges határozatot hozott volna. Minthogy a népbírósági tanács összetétele és szerkezete megváltozott a javaslat 12. §-a folytán azáltal, hogy a vezető bíró elnökként immár szavazati joggal bíró tagja lesz a tanácsnak, módosítani kellett a Nbr-nek a határozathozatalra, illetőleg szavazásra vonatkozó 49. §-át (a Nbnov. 20. §-át) is. Erre nézve tartalmaz rendelkezést a javaslat 16. §-a. Figyelemmel az imént kifejtettekre 4 , amelyek szerint ezentúl a tanács elnöke minden esetben tevékeny részt vesz a határozathozatalban, feleslegessé válik a Nbr. 50. §-ának a vezető bíró részére biztosított előterjesztési iog fenntartása. Az eddig a tanácson kívül álló vezető bíró által a határozat ellen benyújtható előterjesztés indokoltsága ugyanis nagyrészt abban rejlett, hogy a vezető bíró elvileg véleménynyilvánításában korlátozott és szavazati joggal csak szavazategyenlőség esetében rendelkező, tehát csupán alárendelt j ogkörrel felruházott résztvevője volt a népbírák tanácskozásának, és szavazásának, módot kellett tehát nyújtani arra, hogy a véleménye szerint törvénysértő határozatok ellen az előterjesztés útján felemelhesse szavát. Minthogy ezentúl a tanács elnöke a törvényjavaslat 16. §-a folytán a népbírákkal azonos tanácskozási és szavazati jogot nyer, minthogy másrészről a törvényjavaslat 19. §-a a vádlott perorvosJati jogának korlátait elejti, az előterjesztés jogának fenntartására immár semmi szükség nincs. Ez okból a Nbr. 50. §-át a törvényjavaslat 17. §-a hatályon kívül helyezi. A javaslat 18. és következő §-ai a fellebbvitel tekintetében tartalmaznak rendelkezéseket. A népbiráskodást életrekeltő jogszabályok a népbíróságokat a rendes bíróságok szervezetén kívül álló és azoktól teljesen független bíróságokként szervezték meg. Az Nbr. előkészítése során erősen vitatott kérdés volt, vájjon a népbíráskodás céljával és rendeltetésével összeegyeztethető-e egyáltalában a fellebbvitel megengedése, míg végül az az álláspont győzött, hogy fellebbviteli fórumra a gyakorlat egyöntetűségének biztosítása érdekében elengedhetetlenül szükség van. Az azonban kétségtelen, hogy a rendelet megalkotása idején épúgy, mint azt követően, a kormányzatnak, a politikai pártoknak és a demokratikus közvéleménynek egybehangzó kívánsága volt, hogyha helye van is fellebbvitelnek a népbíróságok
