Nemzetgyűlési irományok, 1945. II. kötet • 71-172., III. sz.

1945-136 • Törvényjavaslat a levéltárügy rendezéséről

136. szám. 297 alapján a rendi korszak megszűnt központi hatóságainak iratanyagát kormány ­hatósági rendeletekkel szervezetileg az > újonnan felállított állami levéltárba vonták be. Alapkérdései azonban törvényes rendezés jiélkül maradtak. Az az­óta eltelt icjő alatt az Országos Levéltár szervezetének, illetve ügyvitelének nem egy pontja nyert törvényhozási úton (1883:1., 1922 : XIX., 1934 : VIII. te.) szabályozást, a rninden részletet tisztázó törvényes rendezés azonban mindmáig nem történt meg. Ez a súlyos liiány a valóságban lépten-nyomon érezhető j in­gadozásokra, sőt következetlenségekre vezetett.. Az Országos Levéltár helyzetét és alkalmazottait illetőleg a törvény az 1934: VIII. te. megfelelő rendelkezéseit vette át. A 8. §-hoz. A törvényjavaslat részben határozottan megjelöli, részben pedig számolva a fejlődéssel/ a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, valamint az érdekelt miniszternek megítélésére bízza annak az, eldöntését, hogy az Orszá­gos Levéltár-a jövőben milyen iratokat vesz át megőrzésre. Szándékosan nem állapítja meg az iratok átadásának az időpontját. Az átmeneti és a végleges irat­őrzőhely, más szóval az irattár» és a levéltár közé vont időhatár ugyanis inkább elméleti jelentőségű. Ezt az fdőhatárt a gyakorlatban nem lehet minden esetben megtartani- Ennélfogva célravezetőbbnek látszott az a< megoldás, hogy az átvé­tel időpontját a 8. §-ban megállapított hatóságok, hivatalok, testületek, intéz­mények és az Országos Levéltár esetenkint külön állapítsák meg. A törvényjavaslat nem kívánja az Országos Levéltár gyűjtőkörét a nem központi jellegű hatóságok, hivatalok, testületek és intézmények irataira kiter­jeszteni. Minden iratnak ugyanis elsősorban azon a helyen van sajátos értéke, ahol keletkezett, amely helynek a múltját örökíti meg, ennélfogva á történet­írás érdeke is azt kívánja, hogy a helyi történet forrásai az érdeklődők számára a közelben álljanak rendelkezésre. Az Országos Levéltár gyűjtési körének mások birtokában lévő iratokról készült másolatokkal való kiszélesítése a magyar -tör­ténetírás előmozdítására szolgál. Ilyen módon ugyanis hozzáférhetővé válnak a kutatás által egyébként nehezeit elérhető. vagy egyáltalán el nem érhető köz­és "magánlevéltárak, továbbá iratgyüjtemények értékei. Történeti értékű ira­toknak a tulajdonjog fenntartásával való átvétele útján az Országos Levéltár egyrészt, a magánlevéltárak védejmét, másrészt hozzáférhetőségét kívánja biz­tosítani. Mind a két szempont indokolttá teszi, hogy az Országos Levéltár a,tör­vény] avaslat szerint nem köteles bármilyen iratot vagy levéltárat elfogadni, csak olyanokat, amelyek — megítélése szerint — erre érdemesnek látszanak. Az ira­tok átvételének feltételeit/az Országos Levéltár és az íratok tulajdonosa között kötött szerződés állapítja meg. A levéltári munka zavartalanságának biztosítása érdekében , szükségesnek látszott annak a szabályozása, hogy az Országos Levéltár ,0nek a részére végez levéltári kutatást, illetőleg ad szakvéleményt. Az Országos Levéltár által adott szakvélemény ugyanis nem egyszerű adminisztratív ténykedés, hanem mindig tudományos felkészültséggel végzett munka, amelyet sok esetben egészen kü­lönös levéltári és történeti ismereteket igénylő levéltári kutatások előznek meg. Ezért a törvényjavaslat a kutatás elvégzésére csak meghatározott, közérdekbőj fontos esetekben kötelezi 1 az Országos Levéltárat. Mivel a törvényjavaslat az iratok hozzáférhetőségét és a levéltári kutatást mindenki számára széles keretek között biztosítja, nem látszott ^megengedhetőnek,, hogy az Országos Levéltár magánszemélyek kérésére levéltári kutatást végezzen, vagy valamely levéltári, illetve történeti kérdésben véleményt adjon. Minden magánérdekű kutatás nem kisebb feladatok végzését hátráltatná; mint az ország történeti jelentőségű irat­anyagának tudományos rendezését, hozzáférhetővé tételét és hasznalatának Nemzetgyűlési iromány. 1945—1949. II. kötet, 38 \

Next

/
Oldalképek
Tartalom