Nemzetgyűlési irományok, 1945. II. kötet • 71-172., III. sz.

1945-71 • Törvényjavaslat a nemzetgyűlési képviselők összeférhetetlenségéről

16 71. száni. természeténél fogva — nem túr, ennélfogva nem teszi lehetővé mezőgazdasági termények adás-vételének közvetítését. Ami a kisipar körét meg nem haladó kereskedelmi vagy ipari vállalkozással járó ügyleteket illeti, ez a kivétel alanyi jellegű. a szóbanforgó ügyletek tehát összeférhetetlenséget eredményeznek, ha a közű-' lettel azokat megkötő nemzetgyűlési tag nem foglalkozik hivatásszerűen ily ügyletek kötésével. Hogy valamely kereskedelmi üzem meghaladja-e a kisipar körét, azt az e tárgyban kialakult bírói gyakorlat értelmében az eset összes körülményeinek figyelembevételével kell eldönteni. Tekintetbe jön ebből a szempontból az üzlet minősége, berendezése, forgalmának nagysága, a készletben levŐ áruk mennyisége és értéke, a segédszemélyzet száma, a fizetendő adó nagysága, stb.' Az iparüzemet illetően tájékoztatásul szolgálhat a 78.000/1923. K. M. számú rendelet' 4. §-a, amely szerint a kézműves jellegű iparjizés, tehát a kisipar körét meghaladónak, azaz gyárszerűnek kell tekinteni az olyan üzemet, amelyben elemi erővel hajtott munkagépet használnak és állandóan legalább tíz alkalmazottat foglalkoztatnak, feltéve, hogy a termelés kizárólag továbbeladók részére történik, vagy amely nem csupán továbbeladók részére, hanem a fogyasztók közvetlen* kielégítésére is dolgozik ugyan, de elemi erővel hajtott j munkagépet használ és állandóan legalább húsz alkalmazottat foglalkoztat, avagy amely elemi erővel hajtott munkagépet nem használ ugyan, 'de állandóan legalább huszonöt alkalmazottat foglalkoztat. A kötött gazdálkodási rendszer velejárója végül, hogy különösen a beszolgáltatási kötelezettség szabályozásának körében bizonyos idevágó jogügyletek megkötését jogszabály írja elő, amelyeknek esetében összeférhetetlenséget megállapítani nyilván visszás volna. Nem lehet szó összeférhetetlenségről abban az esetben sem, ha a nemzetgyűlés tagja pl. vasúti jegyet vált, árut ad fel vagy levelet ad postára. Minthogy ugyanis a jogszabályi jelleggel bíró vasúti üzletszabályzat és postai szabályok ezekre az intézményekre fuvarozási kényszert rónak, nyilvánvaló, hogy a felhozott esetekben a szerződés megkötését szintén jogszabály teszi kötelezővé. Az említett és még nagyszámban felhozható eseteket, mint a jogszabályon alapuló ügyletkötési kényszer eseteit tehát a javaslat 5. §-ának (2) bekezdésében foglalt kivétel szintén felöleli. Ezek a szempontok teszik indokolttá a (2) bekezdés alól tett kivételek meghatározását. ' Az 5. § (3) bekezdése viszont kitágítja az összeférhetetlenség körét és részletesen megállapítja, hogy bizonyos esetekben a képviselő vállalata, házastársa vagy rokona, sőt kijátszás céljából bármely más személy tekintetében keletkezett érdekeltségi helyzet ugyanolyan értékelés alá esik, mintha maga a képviselő kapta volna a jogot vagy, a kedvezményt, illetőleg a szerződéses vagy üzleti viszonyba maga a képviselő lépett volna. A törvényjavaslat ebben a tekintetben lényegében átveszi az 1901 : XXIV. te. 5. és 7. §-ainak megfelelő rendelkezéseit, de azokat elvi alapra helyezi. , Az összeférhetetlenség kimondása az (1) és (2) bekezdésekben megállapított esetekre á törvényjavaslat felfogása szerint azonban nem elegendő jogkövetkezmény. Előfordulhat ugyanis, hogy — amennyiben az tetemes anyagi előnnyel ván összekötve — a képviselő az összeférhetetlen helyzet bekövetkezése után inkább a nemzetgyűlési tagságáról való lemondást választja csak azért, hogy az összeférhetetlenséget előidéző jog, kedvezmény vagy szerződés folytán előálló haszon élvezetében maradhasson. A közélet tisztaságának biztosítását és a visszaélések megelőzését célozza azért a (4) bekezdésben megállapíottt az a további jogkövetkezmény, hogy az összeférhetetlenséget eredményező hatósági, ügyleti vagy egyéb rendelkezés hatálytalan. Már az 1901 : XXIV. te. 8. §-ának utolsó bekezdése kor-