Nemzetgyűlési irományok, 1945. II. kötet • 71-172., III. sz.
1945-136 • Törvényjavaslat a levéltárügy rendezéséről
290 ÍM szám. is kifejezésre juttatják. Az 1723 : LXXIII. te. kötelezte a vármegyéket arra, hogy ha a közgyűlés és a bírói szék tartására, a levéltár és a, börtön elhelyezésére székházuk még nem volna, kötelesek a^zt megfelelő biztos helyen felépíteni. Az 1729 : XXV. te. pedig elrendelte, hogy a vármegyei bírák és tisztviselők az ösz-szes bírósági iratokat, az általuk azokhoz készített elenchussal együtt kötelesek . évenként a vármegye levéltárába eredetiben beszolgáltatni. Az 1741 : XXV. te, kötelességévé tette a hiteleshelyként működő káptalanoknak és konventeknek esküvel kötött,.megfelelően díjazott és kellő jártássággal bíró jegyző alkalmazását, egyúttal szabályozta az iratoknak a levéltári helyiségből való kivitelét és közzétételét. E levéltárak rendtartásába még inkább belenyúlt az 1764 : XI. te. r amelyben a hrÇeleshelyeket köteleztek levéltáraikban lévő iratok lajstromozására. E rendelkezést az 1807 ; XLV. te megújította, s a káptalanoknak és a konventeknek kötelességévé tfctte hiteleshelyi levéltáraik anyagának gyorsabb lajstromozását és megfelelő fenntartását ; a lajstromozás elhanyagolása esetére pedig a büntetést 500 forintban állapította meg. \> A XIX. század derekán bekövetkezett nagy állami és társadalmi átalakulás a levéltárügy történetében is fordulópontot jelentett. Az egyre nagyobb tömegű levéltári anyagot őrző Tendi korbeli hatóságok megszűntek és a helyükbe lépő miniszteriális kormányszervek működésében a jogelődök levéltári anyagának fokozatosan csökkent a jelentősége. Ugyanakkor azok a jogi érdekek, amelyek a levéltárakban fekvő oklevelek és iratok megőrzését, sőt legtöbbször a nyilvánosságtól való elzárását is követelték, jelentőségüket lassankint elvesztették. A változott viszonyok között sokszor' kellő megbecsüléshez nem jutó iratanyag biztosítására és általában a magyar levéltárügy rendezésére a Magyar Tudományos Akadémia tette meg az első jelentős lépéseket. Az 1848-ban történt első kezdeményezések után á*z Akadémia 1867 április 1-én tartott összes-ülésén a Történeti Osztály indítványt terjesztett elő országos állami levéltár felállítására. A Magyar Tudományos Akadémia által felvetett indítvány -1871-ben lett időszerű, amikor a képviselőház a magyar királyi állami levéltár felállítására határozatot hozott. A felállítandó levéltár szervezése tárgyában a belügyminiszter több neves történettudós bevonásával országos levéltári ankétot hívott Össze. Az ankét a megszűnt kormányhatóságok levéltári anyagát egybefoglaló központi állami levéltár felállítására 1872. november 22-én terjesztette elő javaslatát s ennek eredményéként a m. kir. Országos Levéltár 1874-ben meg is kezdte működését. Az említett javaslat egyúttal felhívta a belügyminiszter figyelmét a központi levéltár felállításával egyelőre nem érintett más levéltárakra is.. • ' Az 1874-ben felállított Országos Levéltárat, amelynek iratanyaga időközben állandóan és tetemesen gyarapodott és amely budavari palotájával az európai jállami központi levéltárak sorában is vezető helyre került, az 1922: XIX. te a nemzeti nagy gyűjtemények Önkormányzatára létesített Országos Gyűjteményegyetem szervezetébe illesztette. Az 1934 : VIII. te értelmében az Országos levéltár az Országos Magyar fâyujteményegyetem helyére lépő Magyar Nemzeti Múzeum tagintézménye lett. Az Országos Levéltár felállításán kívül az antét többi javaslatainak megvalósítására nem került sor, de a káptalanok és konventek hiteleshelyi országos levéltárainak, továbbá a vármegyei és a városi levéltáraknak néhány kérdése törvény útján vagy más módon nyert szabályozást. A magyar levéltárügynek nem egy alapvetően fontos kérdése még í^y is megoldatlan maradt. A tudományos körök ismételten rámutattak a még rendezetlen levéltári kérdésekre és az egész levéltárügy egységes rendezésének szükségességére, sőt, 1897-ben a költségvetés tárgyalása^ alkalmából Eötvös Károly és Thaly Kálmán a képviselőház előtt is
