Nemzetgyűlési irományok, 1945. I. kötet • 1-70., I-II. sz.

1945-46 • Törvényjavaslat a törvényes öröklésre vonatkozó jogszabályok módosításáról

300 46. szám. Melléklet a 46. számú irományhoz. Indokolás „a törvényes öröklésre vonatkozó jogszabályok módosításáról" szóló törvényjavaslathoz. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. I. Fennálló jogunk értelmében a rokonságon alapuló törvényes öröklési kapcsolat a végtelenig terjed és a hagyaték végintézkedés hiányában is, csak abban az esetben száll az államra, ha még oly távoli rokon sincs, aki törvényes örökösként léphetne fel. A törvényes öröklési rendnek ez a végtelensége nem indokolt és egyre erősebb támadások tárgya. II. A tágabb értelemben vett család, a távolabbi rokonság jelentősége az életviszonyok változása nyomán egyre csökken és a közlekedés fejlődésével, a családtagok szétszóródásával egyenes arányban veszít erejéből az a közösségi érzés, is, amely a rokonokat egymáshoz fűzi. Távoli rokonok között csak kivételesen él az egymáshoz tartozásnak az a tudata, amely az öröklési kapcsolat alapjául szolgál ; ilyen kivételes esetben pedig módjában áll az örökhagyónak, hogy végintézkedéssel részesítse vagyonában távoli rokonát. Arra azonban semmi szükség sincs, hogy távoli rokonok végintézkedés hiányában is örököljenek olyan örökhagyó után, akit alig ismertek és aki nem is kívánta őket vagyonából gazdagítani. A távolabbi család együvétartozásának elhomályosodásával párhuzamosan erősödnek azok a szálak, amelyek az egyént a közhöz, az államhoz fűzik. Az újabb fejlődés nyomán az állam egyre többet vesz át a család feladataiból ; indokolt tehát hogy a végintézkedés és közelebbi hozzátartozók hátrahagyása nélkül elhunyt örökhagyó hagyatéka ne az ő távoli rokonaira, hanem az államra szálljon. Szociálpolitikai okok is ezt kívánják, mert a véletlen szeszélyéből, munka nélkül szerzett vagyon társadalomerkölcsi és közgazdasági szempontból sem örvendetes jelenség. Érthető tehát, hogy az újabb magánjogi törvények alkotásakor erőteljesen érvényesült a törvényes öröklési kapcsolat megszorítására irányuló törekvés. III. E reform megvalósítása mellett hazánkban különleges okok is szólnak. Törvényes öröklési rendszerünk tudvalevően az ági öröklés alapján áll,, amelynek lényege az, hogy az örökhagyóra öröklés vagy élők közti ingyenes jogügylet útján szállott vagyon arra az ágra, illetőleg annak az ágnak a leszármazóira száll vissza, ahonnan eredt. Az ági öröklésben kétségkívül sok az igazság, de sok az igazságtalanság is. Még pedig minél nagyobb távolság választja el az • örökhagyót attól