Nemzetgyűlési irományok, 1945. I. kötet • 1-70., I-II. sz.
1945-45 • Törvényjavaslat a munkavállalók egyéni szabadságát, jogegyenlőségét és emberi méltóságát sértő egyes jogszabályok hatályon kívül helyezéséről
296 45. szám. befogad, pénzbírsággal vagy elzárással kell fenyíteni. A munkavállalónak ebben a törvényszakaszban részletezett magatartása az eset körülményeihez képest vonhat maga után magánjogi megtorlást, például a szolgálatból való elbocsátást, de büntetéssel, különösen pedig szabadságvesztéssel sujtása a személyes szabadság olyan megsértése, amelyet jogosnak tovább nem ismerhetünk el. A 110. § szerint azt a cselédet vagy mezei munkást, aki társait engedetlenségre ösztönzi, vagy azokat arra csábítja, hogy a gazdájukat a munka csoportos vagy egyenkint történő abbahagyásával bizonyos cselekményekre vagy ígéretekre kényszerítsék, pénzbírsággal és elzárással kell fenyíteni. Ezek a rendelkezések a múltban az érdekelt munkavállalók szervezkedését nagy mértékben megnehezítették ; hatályon kívül helyezésük ebből az okból, de azért is indokolt, mert a munkavállalók egyes csoportjait nem lehet eltiltani érdekeik megvédésének olyan módjaitól, amelyek a munkavállalók más csoportjaira nézve eddig sem voltak tilosak. Az 1898 : II. t.-c. 7. §-a szerint a közös munkára ugyanazon szerződés által elszerződött munkások ártörvény vagy szerződés alapján fizetendő kártérítésért és eljárási költségekért eltérő szerződési rendelkezés hiányában egyetemlegesen felelősek. Ez a jogszabály ilyen értelemben csak a mezőgazdasági és a velük egy tekintet alá eső munkások jogviszonyaiban érvényesül, ezért a jogegyenlőséget sérti. A 65. § szerint a sztrájkra irányuló összebeszélések hatálytalanok és kihágást követ el, elzárással, pénzbüntetéssel büntetendő az, aki ilyen összebeszélések, egyezmények létesítése, terjesztése, foganatosítása céljából a munkásokat, napszámosokat, cselédeket szabad akaratuk érvényesítésében akadályozza vagy akadályozni törekszik, a munkások között álhíreket terjeszt, pénzt gyűjt, a munkásokkal összejöveteleket tart, ilyen összejövetel céljára helyiségét átengedi s ily összejövetelen részt vesz. A 66. § szerint kihágást követ el, elzárással és pénzbüntetéssel bünte-. tendő az, aki a gazdasági munkásokat, napszámosokat arra ösztönzi, hogy munkásigazolványokat ne szerezzenek, a szerződéskötésnél a megszabott alakszerűségek megtartásától tartózkodjanak, a szerződést ne teljesítsék, az elszerződött vagy szerződés teljesítésére hajlandó munkást, napszámost, cselédet ezért fenyegeti vagy tettel bántalmazza, a szerződésszegő munkást, napszámost, cselédet nyilvánosan feldicséri vagy annak javára adományt gyűjt. Ugyanezen büntetés alá esnek azok is, akik olyan helyeken, ahol a munkások dolgoznak, a munkaadó vagy megbízottja lakása, tartózkodási helye előtt összecsoportosulnak abból a célból, hogy a munka megkezdését vagy folytatását megakadályozzák vagy pedig a munkásokat a munka elhagyására bírják. Ezek a rendelkezések a múltban a mezőgazdasági munkásság szervezkedését szint« lehetetlenné tették. Hatályonkívül helyezésük ebből az okból, de a 65. §-t és részben a 66. §-t illetően azért is indokolt, mert a mezőgazdasági munkásokat sem lehet eltiltani érdekeiknek olyan módon való megvédésétől, amely más munkásrétegek számára eddig sem volt tilos. Az 1898:11. t.-c. 70. §-a szerint, ha az elítélt a kiszabott pénzbüntetést 48 óra alatt be nem fizeti, az ítéletben erre az esetre megállapított szabadságvesztésbüntetést — a 68. és 69. § fentebb említett eseteit kivéve — azonnal végre kell hajtani. Az 1900-: XXVIII. t.-c. 44. §-ának második bekezdése szerint a munkás ellen kiszabott szabadságvesztésbüntetések, ha a munkaadó az elzárásbüntetés. végrehajtásának elhalasztását kívánja, csak a szerződési munka elvégzése után hajtandók végre. A harmadik bekezdés szerint, ha az elítélt a kiszabott pénzbüntetést 48 óra alatt nem fizeti meg, az erre az esetre az ítéletben megállapított szabadságvesztésbüntetés — a második bekezdés esetét kivéve — végrehajtható. Lényegében ugyanilyen rendelkezést tartalmaz az 1900 : XXIX. t.-c. 33. §-ának második és harmadik bekezdése a dohánykertészek ellen kiszabott büntetések végrehajtása tekintetében. Az 1907 : XLV. t.-c. 60. §-a pedig úgy rendelkezik,:
