Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.
Irományszámok - 1939-871. Törvényjavaslat a gyógyszerészetről
871. szám. 69 egy gyógyszertárra tehát túlságosan kevés gyógyszerészi alkalmazott esik ahhoz, hogy *az engedélyes (tulajdonos) aránytalan megterhelése nélkül számottevően nagyobb fizetést juttathasson családos vagy többgyermekes alkalmazottainak. így nincs meg a lehetőség arra, hogy az egyes üzemeken — gyógyszertárakon — belül egyenlítsék ki a nős és az egy- vagy többgyermekes alkalmazottak fizetésének szociális szempontból feltétlenül indokolt különbözetét, a javaslat arról kíván tehát gondoskodni, hogy erre a kiegyenlítésre a gyógyszerészet Összessége adjon lehetőséget. A családi pótlék rendszeresítésével a javaslat egyébként a családi pénztárak létesítésével megkezdett úton halad tovább. Az (i) bekezdés a szociális feladatok ellátására külön intézet — a Gyógyszerészek Országos Jóléti Intézete — szervezését rendeli el. A (2) bekezdés részletesen megszabja az Intézet tevékenységi körét. Ennek indokolását az általános indokolás foglalja magában. Az Intézet működése természetesen nem terjedhet ki azokra a gyógyszerészekre, akik állami vagy hasonló alkalmaztatás folytán nyugdíjigényre tesznek szert, mert különben kettős ellátásban részesülnének; egyenként is az ilyen állásokban a gyógyszerésznek az előlépésre megvan a lehetősége. A 32. §-hoz. Az Intézet anyagi alapját már az 1935: III. törvénycikk megvetette. A Gyógyszerészek Országos Jóléti Alapja pénztárába 1935 óta minden gyógyszertárban orvosi rendelvényre elkészített gyógyszerért felszámított munkadíj után 1—4 fillért kellett fizetni. A (2) bekezdés ezt a hozzájárulást fenn kívánja tartani, felső határát a kiszolgáltatás díja 20%-ában állapítva meg; így a hozzájárulás — szükség esetén és ha a lehetőségek megengedik — lényegesen több lehet, mint az 1935 : III. törvénycikkben meghatározott 4 filléres maximum. Természetszerű, hogy a hozzájárulás mértékének megállapítása az intézeti gyógyszertárakra is vonatkozik. Az 1935: III. törvénycikkben meghatározott hozzájárulást csak a gyógyszertárban elkészített gyógyszerek után kellett fizetni. A javaslat a hozzájárulással terhelt gyógyszerek körét a kiszerelt gyógyszerekre is kiterjeszti, mert enélkül aligha lehetséges a szükségletről gondoskodni. Annál is inkább elkerülhetetlen a kiszerelt gyógyszerek hozzájárulással terhelése, mivel az orvosi rendelés az utóbbi időben mindinkább a kiszerelt gyógyszerek alkalmazásának irányába tolódott el és nem lehet tudni, hogy ez az irányzat csupán időleges-e vagy pedig tartós lesz. A Gyógyszerészek Országos Jóléti Intézete átveszi a gyógyszerészi alkalmazottak öregségi stb. biztosításának feladatát és így az eddig a társadalombiztosítási intézeteknek befizetett öregségi stb. járulékokból alakult várományfedezet, a járuléktartalék is felszabadul. Az eddigi járulék helyébe lép a (4) bekezdésben említett járulék, melynek mértékét éppen úgy, mint a hozzájárulás összegét is, a szociális feladatok szükségletei és a lehetőségek mérlegelése fogja meghatározni. A járulék és a hozzájárulás mértékének megállapítását a javaslat a belügyminiszter hatáskörébe kívánja utalni, hogy a belügyminiszternek ezúton is módja legyen az igények és a lehetőségek gondos mérlegelésére, összeegyeztetésére és kiegyenlítésére. A 33. §-hoz. Az Intézet az (1) bekezdés értelmében három feladatkört fog ellátni, még pedig első ágazatként az öregség és rokkantság esetére való ellátást, az özvegyekről és árvákról való gondoskodást, második ágazatként a korpótlék és családi pótlék biztosítását, végül harmadikul a rászorultak segélyezését. A három ágazat közül a két elsőt a biztosításra vonatkozó alapelvek figyelembevételével kell megszervezni és vezetni, az Intézet segélyezési tevékenysége azonban már nem
