Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.
Irományszámok - 1939-871. Törvényjavaslat a gyógyszerészetről
871. szám. 65 hogy a gyógyszer elkészítését, illetőleg kiszolgáltatását végző gyógyszerész felelős a gyógyszerészi tevékenységre megszabott rendelkezések megtartásáért. A 26. §-hoz. Az orvos elsősegélynyújtásra vonatkozó kötelezettségével egyértelmű a javaslatnak az a rendelkezése, amely a gyógyszerészt sürgősen szükséges gyógy szerek kiszolgáltatása esetében hitelezésre kötelezi. A két rendelkezés között mégis lényeges különbség van, mert a gyógyszerész nemcsak munkájának ellenértékét, hanem a gyógyszerek árát is hitelezni köteles. Ki kell tehát mondani azt is, hogy az orvos sürgősségre utaló jelzést csak életveszély esetén alkalmazhat. Erre a megszorításra annál is inkább szükség van, mert egyes gyógyszertárak ismételten súlyos anyagi károkat szenvedtek a hitelben kiszolgáltatott sürgős gyógyszerek árának elvesztése miatt. Előfordult ugyanis, hogy következetesen csupán azért alkalmazták a sürgős jelzést, mivel a beteg nem volt képes a gyógyszer árát megfizetni. A szegénybetegek gyógyszerellátásáról azonban, noha az orvost a sürgős jelzés alkalmazásában nyilvánvalóan a segíteni-akarás szándéka vezette, nem így kell gondoskodni, hiszen a 999/1942. B.M. számú rendelet biztosítja a közgyógyszerellátásra igényjogosultaknak ingyenes gyógyszerrel ellátását. Amennyiben tehát a jövőben az válnék kétségessé, hogy az orvos a gyógyszer hitelezését indokolt esetben írta-e elő, azt, mint az orvosi gyakorlat körébe eső cselekményt, az orvosi kamara illetékes szerve lesz hivatva vizsgálat tárgyává tenni. A 27. §-fíoz. A gyógyszertárak felügyelete tekintetében már az 1876 : XIV. törvénycikk is kimerítően rendelkezik. A hivatkozott törvény 154. §-a értelmében az elsőfokú közegészségügyi hatóság »eljár« a gyógyszertárak vizsgálata körül. A 157. §. értelmében a másodfokú közegészségügyi hatóság »intézkedik« a gyógyszertárak megvizsgálása iránt egészségügyi tekintetből. A hatóságok megjelölésén kívül a törvény megjelöli azokat a hatósági orvosi szakközegeket is, akiknek a gyógyszertárak vizsgálatában szerepük van. A hatósági orvosi szolgálatról szóló 1936: IX. törvénycikk hatálybalépése után a hatósági orvosoknak a gyógyszertárvizsgálatok körüli szerepkörét a 100/1939. B. M. számú rendelet szabályozza újra; ennek 5. §-a értelmében a tiszti főorvos megvizsgálja a gyógyszertárakat, közegészségügyi szempontból felügyel a gyógyszerek, gyógyszerkülönlegességek, oltóanyagok forgalmára ; a 6. §. szerint a tiszti orvos a gyógyszertárakban csupán a gyógyszerek elkészítésének és kiszolgáltatásának szakszerűségét ellenőrzi. Budapest székesfővárosban, ahol egyébként a 30/1938. B. M. számú rendelet 2. §-a értelmében a gyógyszertárak vizsgálata a kerületi elöljáró hatáskörébe tartozik, a 100/1939. B. M. számú rendelete 7. §-a szerint a kerületi szolgálatra beosztott tiszti orvos látja el a gyógyszertárak körül szükséges szakszolgálatot. Az előadottakból kitűnőleg a közegészségügyi hatóságoknak és szakközegeiknek a gyógyszertárak közigazgatási vizsgálata körüli szerepköre nem áll egymással összhangban, mert az elsőfokú egészségügyi hatóságnak jogszabályilag biztosított hatásköre sokkal szélesebbkörű, mint a mellé beosztott egészségügyi szakközegnek. A gyógyszertáraknak közigazgatási szempontból való vizsgálatán felül már régebben szükségessé vált egy bizonyos irányú szakellenőrzés rendszeresítése is. Az 1940: VI. t-e. 47. §-a az Országos Közegészségügyi Intézet feladatkörébe utalta a gyógyszertárakban tartott, illetőleg készített gyógyszereknek, sebészeti kötözőszereknek és egyéb készítményeknek minőség, készítés és eltartás szempontjából való vizsgálatát, valamint az ezzel összefüggő törvényes rendelkezések megtartásának ellenőrzését. Közigazgatási jogrendszerünkben nem teljesen szokatlan, hogy egyes intézmények körüli felügyelet tekintetében több szervnek is van hatásköre. így egyes iparüzletek tekintetében nemcsak az iparhatóságoknak, hanem az iparfelügyelőknek is hatáskörük van, sőt ugyanezeket az üzleteket az egészségvédő és óvó rendKépviaelőházi iromány. 1939—1944. XI. kötet. 9