Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.
Irományszámok - 1939-871. Törvényjavaslat a gyógyszerészetről
indokolt, amelyik az évnek csak bizonyos szakában van üzemben. A javaslat erre a különleges kívánalomra is figyelemmel van. A 22. §-hoz. A zártforgalmú gyógyszertárak, amint a 6. §-szal kapcsolatban is említettem, aabban különböznek a közforgalmú gyógyszertáraktól,hogy csupán a fogyasztók meghatározott körének szolgáltathatnak ki gyógyszert, sebészeti kötözőszert vagy gyógyítás céljára szánt más eszközt. Ez a gyógyszertártípus nem új, hiszen már az 1876 : XIV. t.-c. 134. §-ában is említés történik a házigyógyszertárakról, az 1927 : XXI. t.-c. 34. §-a pedig részletes intézkedéseket tartalmaz az Országos Társadalombiztosító Intézet házigyégyszertárairól; korábban ugyanis a ma intézetinek nevezett gyógyszertár a házigyógyszertár nevet viselte. Az említett, módosításra nem szoruló rendelkezéseket a javaslat hatályban kívánja tartani. Az (i) bekezdés egyébként az intézeti gyógyszertár létesítését is — az eddigi helyzetnek megfelelően — a belügyminiszter engedélyéhez köti és meghatározza egyrészt azt, hogy mely intézményeknek lehet intézeti gyógyszertár felállítására engedélyt adni, másrészt a zártforgalmú gyógyszertárak jellegének megfelelően azt is, hogy az intézeti gyógyszertár kiknek szolgáltathat ki gyógyszert, sebészeti kötözőszert.vagy gyógyítás céljára szánt más eszközt. Az elláthatók körét a közkórházban, tudományegyetemi klinikán, az egészségvédelmi közintézetnél vagy az egyetemi állatorvosi klinikán ápolásra felvett vagy járóbetegkezelésben részesülő betegek, illetőleg gondozottak alkotják. Ehhez a csoporthoz hozzájárul még az intézetek tényleges állományába tartozó személyek köre is, akiket aligha lenne méltányos elzárni attól a lehetőségtől, hogy szükségletüket az intézeti gyógyszertárból szerezhessék be. Abban a tekintetben, hogy a kiszolgáltatott gyógyszerek csupán az intézet, illetőleg intézmény keretén belül használhatók fel, a javaslat az eddigi tényleges helyzettel szemben korlátozást jelent, viszont a társadalombiztosító intézetek intézeti gyógyszertárainak gyógyszer kiszolgáltatását az új elrendezés nem kívánja érinteni. Az intézeti gyógyszertárak a (3) bekezdés értelmében azért szolgáltathatnak ki csak orvosi rendelvényre gyógyszert, sebészeti kötözőszert vagy gyógyítás céljára szánt más eszközt, mert csupán orvosi kezelésben levő betegek szükségletének ellátására jogosultak. A 23. §-hoz. A fiókgyógyszertárakon kívül még egy további kisegítő eszköz szükséges ahhoz, hogy a közönség gyógyszerellátását a kisebb helységekben is megfelelően biztosítani lehessen. Erre a célra szolgál a kézigyógyszertár, melynek tartására az (1) bekezdés szerint csak orvos vagy állatorvos kaphat engedélyt. A kézigyógyszertár tartására adott engedély éppen úgy, mint a többi gyógyszertári engedély, helyhez és az orvos személyéhez kötött. A kézigyógyszeríbár jellegéből folyik, hogy csak oly községekben lehet engedélyezni, melyekben nincs közforgalmú gyógyszertár és a legközelebbi ilyen gyógyszertár nehezen közelíthető meg. A (2) bekezdés ilyen értelemben rendelkezik. A (3) bekezdés szerint a kézigyógyszertár jellegéből folyik az is, hogy az orvos a kézigyógyszertárból csak saját, vagy az ugyanabban a községben, illetőleg közegészségügyi körben lakó más orvos rendelvényére szolgáltathat ki gyógyszert, mégpedig csak olyan személyek részére, akik az orvos magángyakorlatának helyéül bejelentett községben, vagy közegészségügyi körben tartózkodnak. Űj gyógyszertár engedélyezése, a körülmények megváltozása, esetleg más okok, pl. a gyógyszerkiszolgáltatás körében felmerülő kisebb-nagyobb szabálytalanságok is bármikor szükségessé tehetik a kézigyógyszertár tartására adott engedély visszavonását. A (4) bekezdés mellőzi is a visszavonási okok tüzetes felsorolását s ezzel annak esetenkinti külön megokolását is feleslegessé teszi.
