Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.
Irományszámok - 1939-871. Törvényjavaslat a gyógyszerészetről
871. szám. 59 Nyilvánvaló, hogy nem lesz gyakori eset a gyógyszertári jogosítvány meglepetésszerű megszűnése, a hitelnyújtásra hivatott pénzintézeteket azonban a rendes kereskedő gondossága kötelezi arra, hogy ezzel a lehetőséggel mégis számot vessenek. Minthogy pedig a számításba vett legrosszabb esetben fedezetül csak a berendezés és anyagkészlet szolgál, fenyeget az a veszély, hogy bár a gyógyszertári jelzálogjog a rendszerinti esetben nagy mértékben fokozni fogja a hitelező biztonságát, az engedélyeseknek nyújtott hitelek mégis a mai keretek közt fognak maradni és feltételeik sem válnak a mainál kedvezőbbekké. Az egész új hitelfedezeti rendszer tehát célt tévesztve éppen azoknak nem használna, akiknek érdekében azt a javaslat meg kívánja valósítani. Ennek a veszélynek elkerülésére a javaslat azt a megoldást választja, hogy az (1) bekezdés értelmében megszűnő jogosítványt arra az* esetre, ha a megszűnés idejében jelzálogjoggal van terhelve, a hitelezőknek a haszonvételekből való kielégítése céljából továbbra is az eddigi engedélyes jogosítványaként tartja fent. Ezzel a megoldással tulajdonképpen a törvényhozó kezébe van letéve az engedélyesek által igénybevehető hitel keretének a megállapítása. Minél hosszabb ideig marad ugyanis fenn a jogosítvány a hitelezők javára, annál nagyobb lesz a hitelkeret, amelyet az engedélyesnek kockázatmentesen nyújtani lehet. Ha a törvényhozó időbeli határt egyáltalán nem határozna meg, hanem az engedélyt a jelzálogos tartozásoknak a jövedelemből való teljes íetörlesztéséig ta tana fenn, ez nagy mértékben fokozná ugyan az engedélyesek hitelképességét, de azzal a veszéllyel járna, hogy a jogosítványok tényleges megszűnése a felnövekedett jelzálogi terhek folytán igen hosszú időre kitolódnék és beállhatna olyan helyzet is, hogy a gyógyszertári jogosítványok számottevő része tartósan a hitelezők kezébe kerülne, hiszen az eladósodott gyógyszerész hajlamos is lenne arra, hogy az őt szorongató hitelezőktől való menekülés céljából lemondjon a jogosítványról és más módon keresse a boldogulását. A javaslat abból a megfontolásból indult ki, hogy a gyógyszertár kétévi tiszta jövedelme az a hitelkeret, amelyet a gyógyszerész éppen teljes biztonsága folytán a hitelpiac mindenkori körülményeihez mért legelőnyösebb feltételek mellett vehet majd igénybe és amelyet megfelelő előrelátás mellett akadálytalanul le is törleszthet. Éppen ezért a javaslat két évben állapította meg a' jogosítvány fenntartásának leghosszabb időtartamát. A hitelezők javára fenntartás ideje alatt a jogosítvány értékesítésére különböző módozatot lehetne választani. Minthogy azonban kétévi idő általában túlságosan rövid időtartam ahhoz, hogy a hitelezők érdekében a gyógyszertárat haszonbérbe lehessen adni, azért hatósági vezető alkalmazása mutatkozott célravezetőbbnek. A hatósági vezető javadalmazása a két év alatt elérhető jövedelem és ezzel a hitelkeret mértékét kétségkívül csökkenti ugyan, de viszont tekintettel a javadalmazás mértéke tekintetében a 28. §. (3) bekezdésében foglaltakra, remélhető, hogy a tiszta jövedelem meg is fogja haladni a hasonló rövid tartamra szóló, haszonbérbeadás útján elérhető haszonbér összegét. A jövedelemnek a hitelezők közt való felosztása tekintetében a javaslat a leggazdaságosabb megoldást kívánja megvalósítani. El kívánja kerülni különösen azt, hogy az elért jövedelem bírói letétbe kerüljön, és csak a két évi határidő lejárta után kerüljön bírói úton, sorrendi tárgyaláson felosztásra. Ez az eljárás — egyéb hátrányok mellett — a kielégítésre váró tartozások 8*
