Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.
Irományszámok - 1939-871. Törvényjavaslat a gyógyszerészetről
871. szám. 57 A 18. §-hoz. A személyjogú gyógyszertári jogosítvány - örökölhetőségét az engedélyes szakképesítésének követelményével és a 11. §-ban megszabott többi személyi kellékekkel össze kell egyeztetni. Ezt a feladatot a javaslat úgy oldja meg, hogy az örököst a megszerzett jogosítványnak egyévi határidőn belül való átruházására kötelezi. Ezzel a gyógyszertárban rejlő vagyoni érték anélkül jut az örökösöknek, hogy a gyógyszertár tartósan alkalmatlan kézbe kerülne. Nincs természetesen szükség az említett célból a jogosítvány átruházására, ha az olyan egyedüli örökösre száll, aki a 24. §. értelmében gyógyszertár vezetésére jogosult. Ilyen esetben is szükséges ugyan a belügyminiszter részéről annak a hivatalos megállapítása, hogy a jogosítvány az örököst átruházási kötelezettség nélkül illeti, ez azonban csak az öröklés folytán beállott átszállás megállapítása lesz és nem a 10., illetőleg a 15. §. értelmében való engedélyezés. Hasonló eljárás a helyénvaló akkor is, ha a jogosítvány öröklés folytán több személyre szállott ugyan, de ezek között van olyan, aki a jogosítványt véglegesen megszerezheti, az örököstársak pedig a helyzetet úgy rendezik, hogy a jogosítvány osztatlanul éppen ilyen örökösnek jut. Az ismertetett rendezés egymagában éppen a minden emberi részvétet megérdemlő azokban az esetekben nem vezetne kielégítő eredményre, amikor a gyógyszerész korán, még fel nem nevelt gyermekek hátrahagyásával halálozik el. Erre az esetre már az 1876 : XIV. t.-c. 132. §-a is úgy rendelkezett, hogy a jogosítvány haszonélvezetét a gyermekek javára nagykorúságukig fenntartotta. Lényegileg ugyanezt a gondolatot egyezteti össze az öröklés útján átszállás elismerésével a javaslat akkor, amikor az átruházásra megszabott határidő kezdetét kiskorú örökösök esetében kitolja addig, amíg közülük a legfiatalabb is nagykorúvá válik. Gondol a javaslat arra is, hogy a leány örökös férjhezmenetelének szokásos ideje nem esik egybe azzal az életkorral, amikorra gyógyszertár vezetésére jogosító képesítést szerezhet és ezért a jogunk értelmében a nő házasságkötésével beálló nagykorúságot figyelmen kívül hagyja. Sőt a jogosítványnak a család körében megtartása érdekében — az életben gyakori esetet figyelembe véve — egy lépéssel tovább megy. Ha ugyanis akkor, amikor az átruházásra megszabott határidőnek kezdetét kellene vennie, valamelyik örökös a gyógyszerészi képesítés megszerzésére irányuló tanulmányokat folytat, a tanulmányok megkezdésétől számított legfeljebb nyolc éven át vár arra, hogy a gyógyszertár a vezetésére alkalmas örökös kezébe kerülhessen. Ha tehát például a gyógyszerész után két gyermek marad, egy nagykorú mérnök és egy húszéves kiskorú, aki két év óta a gyógyszerészi pályán van, az egy évi átruházási határidő nem a fiatalabb örökös nagykorúságának beálltától, vagyis az örökhagyó halála után négy évvel fog elkezdődni, hanem a tanulmányok megkezdésétől számított nyolc év elteltével, vagyis az örökhagyó halála után hat évvel. Természetes, hogy ha ezalatt az idő alatt a gyógyszerészi képzésben részesülő örökös megszerzi a gyógyszertár vezetésére való jogosultságot, és az örököstársával megegyezik abban, hogy a gyógyszertár osztatlanul őt illesse, a harmadik személyre átruházás feleslegessé is válik és a belügyminiszter az,örökösre átszállást a már kifejtettek értelmében meg fogja állapítani. De a javaslat nem kívánja az 1876: XIV. t.-c. 132. §-ában szabályozottnál hátrányosabbá tenni az özvegy helyzetét sem. Az ő újabb férjhezmenetelénél vagy halálánál korábban az átruházásra megszabott határidő akkor sem kezdődik, ha kiskorú örökös nincs, vagy az nagykorúságát korábban éri el. Egyaránt áll ez, akár az örökösök sorában szerepel az özvegy, akár csupán özvegyi jog illeti. A két eset között a javaslat csak egy vonatkozásban tesz különbséget. Ha nevezetesen az özvegy örökös, az ő halála vagy újabb férjhezmenetele előtt elkezdett gyógyKépviselőházi iromány, 1989—1944. XI. kötet. 8
