Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.
Irományszámok - 1939-871. Törvényjavaslat a gyógyszerészetről
mennyiségben az egészségre ártalmasok lehetnek, viszont megfelelő mennyiségben alkalmazva gyógyító hatást fejtenek ki. A gyógyszer-fogalom szabatos meghatározásának mellőzése két irányú rendelkezést tesz szükségessé: egyrészt a (*) bekezdést, amely kifejezetten gyógyszernek minősíti az emberorvoslásban használatos védőoltó és kór jelző (diagnosztikai) készítményeket, másrészt az (5) bekezdést, amely meghatározza a netalán felmerülő vitás esetekben döntésre hívatott hatóságot. A 3. §-hoz. A közönség megfelelő gyógyszerellátása érdekében meg kell állapítani, hogy mely szereket, anyagokat és eszközöket kell a gyógyszertárban készletben tartani. Vannak ugyanis olyan nélkülözhetetlen szerek, anyagok és eszközök, melyekre igen nagy valószínűséggel minden gyógyszertárban viszonylag gyakran szükség van. Nyilvánvaló, hogy ezeknek mindenkor rendelkezésre kell állniok, tehát biztosítani kell, hogy a közönség ezekhez a fontos szerekhez, anyagokhoz és eszközökhöz minden gyógyszertárban késedelem nélkül hozzájuthasson. Ezeket a gyógyszereket, sebészeti kötözőszereket és gyógyítás céljára szánt más eszközöket sorolja fel és ezzel »hivatalos« gyógyszerré minősíti a gyógyszerkönyv, amelynek rendelettel kiadását az (1) bekezdés a belügyminiszter feladatává teszi. A gyógyszerkönyv Európa országaiban már hosszú ideje, több-kevesebb évszázad óta irányítja a gyógyszerész működését. Magyarországon az első gyógyszerkönyvet Tóth Vilmos belügyminiszter az 1871. évben 31.992. számú rendeletével bocsátotta ki. Azonban már ezt megelőzőleg is volt az ország területére hatályos gyógyszerkönyv. A magyar gyógyszerkönyvek ősének Torkos J. János »pozsonyi árszabás«-át (Torkos J. János : Taxa pharmaceutica Posoniensis. Posonii 1745) lehet tekinteni. Ebben az időben ugyanis a mai értelemben vett gyógyszerkönyv még egybeolvadt a gyógyszerárszabással. Később Magyarország is szoros kapcsolatba került az osztrák egészségügyi rendeletekkel. 1774 augusztus 1-én megjelent a »Pharmacopoea Austriaco-Provincialis«. A korábbi »dispensatoriumok« •— az akkori felfogás szerint — az egész gyógyszerkincset felölelték, a Pharmacopoea pedig csak a legfontosabb gyógyszereket sorolja fel. Az említett osztrák gyógyszerkönyv •— mint címében is jelzi — csak a vidéki gyógyszertárak iránt támasztható igényekkel számol. Az 1774. évi osztrák gyógyszerkönyv megjelenése idején Magyarországon , az említett »pozsonyi árszabás« volt érvényben s bár ennek alkalmazása a magyar gyógyszerészekre hátrányos volt, mind a gyógyszerészek, mind a vármegyék vonakodtak az osztrák gyógyszerkönyv hatályát elismerni. A helytartótanács ennek ellenére 1779 március 20-án 1335. számú rendéletével Magyarországon is életbeléptette az osztrák gyógyszerkönyvet. Az 1871. évig hét osztrák gyógyszerkönyv volt az országban forgalomban, némelyik több kiadásban s közben egy-két magyar kiadású gyógyszerkönyv jellegű árszabás is. A hivatalos gyógyszerkönyvek előtt is voltak olyan kiadványok, amelyeket minden gyógyszertár és gyógyszerész magára nézve irányadónak tekintett. Ezeket a kiadványokat, majd később a gyógyszerkönyveket az is szükségessé tette, hogy a gyógyszerek minden gyógyszertárból egységes összetételben és minőségben kerüljenek forgalomba. A természettudományok fejlődése az idők folyamán mindinkább bővítette a gyógyszerkönyvek tartalmát és az eleinte leginkább csak az előállításra vonatkozó utasításokat tartalmazta, később a szer azonosságának, szennyezetlenségének és hatóanyag-tartalmának megvizsgálására vonatkozó előírások is kiegészítették. Közben a gyógyszerkönyvtől külön vált a gyógyszerárszabás s így kialakult a ma szokásos gyógyszerkönyv. A természettudományok fejlődése természetesen időnkint új gyógyszerkönyv kiadását teszi szükségessé, hogy a kevésbbé értékesnek bizonyult gyógyszerek a
