Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.

Irományszámok - 1939-871. Törvényjavaslat a gyógyszerészetről

Az 1. §-hoz. A gyógyszertárat már az 1876: XIV. törvénycikk közegészségügyi intézetnek minősítette, amikor kimondta, hogy »a gyógyszertárak gyógyszerészi szakértők által állami engedély folytán felállított közegészségügyi intézetek s mint ilyenek, az iparüzletek sorába nem tartoznak« (128. §.). A javaslat nem kíván ennek a hosszú történeti múlt során bevált álláspontnak a lényegén változtatni s fenntartja azt az eddigi helyzetet, amelynél fogva a gyógyszertárak működését nem az iparrendészeti szabályok, hanem az egészségügyi rendészet követelményei határozzák meg. A kereskedőt és az iparost — a törvények korlátai között — elsősorban jogos magánérdeke vezeti, a gyógyszerésztől azonban többet, mást kell kívánnunk. Közérdekből nem lehet megengedni, hogy a nagyközönség gyógyszerellátása körében a gyógyszerészek magánérdekei váljanak a legfőbb irányító szemponttá, ezért is szükséges tehát annak kimondása, hogy a gyógyszertár közegészségügyi rendeltetésű intézet. Ez az álláspont azonban nem jelenti azt, mintha a gyógyszerész semmi vonatkozásban sem lenne köteles azokhoz a jogszabályokhoz alkalmazkodni, amelyek a közegészségügyi érdeket szolgáló tevékenységének kereskedelmi jellegével járnak együtt. A gyógyszerész ugyanis éppen abból a célból, hogy közegészségügyi feladatait elláthassa, gyógyszereket vásárol s ezeket — részben kisebb-nagyobb mértékben átdolgozva vagy feldolgozva — orvosi vényre vagy enélkül a közönségnek kiszolgáltatja, eladja. Ezek az ügyletei az 1875 : XXXVII. t.-c. 258. §-ának 1. pontja értelmében kereskedelmi ügyleteknek minősülnek, s a bírói gyakorlat az idézett törvénycikk 3. §-ához képest azt is megállapította, hogy a gyógyszerész ilyen ügyletekkel saját nevében iparszerűen foglalkozik, tehát kereskedőnek is minősül. A most ismertetett — látszólag ellentétes — szempontoknak összeegyeztetéséről az 56. §. rendelkezik, amely a tételes jog rendelkezései szempontjából minden kétséget kizáróan meghatározza a gyógyszerészi működés kétféle jellegének következményeit. A 2. §-hoz. A javaslat azzal, hogy a gyógyszertárat közegészségügyi rendeltetésű intézetnek nyilvánította, már abban a kérdésben is állást foglalt, hogy a nagyközönség gyógyszerellátását az ilyen intézetek útján lehet csak megfelelően biztosítani. Ebből természetszerűen következik annak a feladatkörnek a tüzetes megállapítása, melynek ellátására egyedül a gyógyszertárak vannak hivatva. Ezt teszi a §. (i) bekezdése, szoros kapcsolatban a 6. §. (i) bekezdésével, amely viszont a kiszolgáltatási kötelezettség megállapításával biztosítja, hogy a gyógyszertárak kizárólagos feladatkörüket valóban be is töltsék. A (2) bekezdésben megjelölt kórházak, egészségvédelmi és rendelőintézetek általában a gyógyszertárakban szokásos mértéket lényegesen meghaladó mennyiségben szerzik be az általánosabban használt gyógyszereket. Nagy beteglétszámuk mellett csak így tudják biztosítani azt, hogy a szükséges gyógyszerek állandóan rendelkezésükre álljanak. Az ilyen intézetek orvosi személyzete lehetővé teszi azt is, hogy a nagymennyiségben beszerzett gyógyszerek megfelelő gondos megőrzésben részesüljenek és az egyes betegeknél való alkalmazásuk is szakszerűen történjék. A gyógyszertárak útján való nagybani beszerzés kötelezővé tétele nemcsak a beszerzési árak szempontjából terhelné meg az ilyen intézeteket, hanem súlyos megterhelést, tőkebefektetési kötelezettséget jelentene a gyógyszertárakra is, ha a 6* IL RÉSZLETES INDOKOLÁS. .871. szám. .3