Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.

Irományszámok - 1939-871. Törvényjavaslat a gyógyszerészetről

38 871. szám. rendelet kiadásáig nem birtak hivatalos jelleggel — a tiszti főorvosok részéről is a legteljesebb megértéssel és elismeréssel találkoztak, mert a teljes szakszerűséget viszik az ellenőrzésbe. Az Intézet az 1936. évben 86 gyógyszertárat vizsgált meg ; a helyszínen meg­vizsgált 386 elkészített gyógyszer közül 89-et kellett kifogásolnia, ami kb. 23 %-nak felel meg. 1937-ben 996 helyszíni vizsgálatot végeztek és a kifogásolások száma 26*4% volt. 1938-ban 1272 helyszínen vizsgált gyógyszer közül 30*6% esett kifogás alá. 1939-ben a helyszíni vizsgálatok száma 1481 volt, 26.8% kifogással, 1940-ben 1716 a vizsgálatok száma, ezeknek 14*9%-át kellett kifogásolni. Megjegyzem, hogy az 1940-ben végzett vizsgálatok zöme már az Intézet által a helyszínen ismételten vizsgált gyógyszertárakra vonatkozott. E számok mutatják mennyire szükséges a vizsgálatoknál a szakszerűség biztosítása. Ezek a számok kellőképpen indokolják az 1940 : VI. törvénycikk ama rendelkezését, mely a gyógyszertárak szakszempont­ból való ellenőrzését az Országos Közegészségügyi Intézet feladatkörébe utalja. A helyszíni ellenőrzésnek azonban más szempontból is van jelentősége. Az ellen­őrző gyógyszerész szakértő készséggel áll tanácsadásban a gyógyszerész rendelke­zésére. Megmutatja a gyógyszervizsgálatra tényleg alkalmas egyszerű eszközöket és az érdeklődő gyógyszerész a helyszínen a meghatározások gyakorlati kivitelét is megtanulhatja. A szakszerű tanácsadás a gyógyszertár vezetésére s a galeniku­mok célszerű előállítására is kiterjed. Az Országos Közegészségügyi Intézet a gyógyszertárak szakvizsgálatát mind­ezideig tiszteletdíj mellett alkalmazott gyógyszerészekkel látta el. Ilyen nagyfon­tosságú és sokszor mélyen a gazdasági érdekekbe belenyúló munkakörben azonban csak olyan — ebben a munkában különlegesen képzett — alkalmazottak foglalkoz­tatása lehet célirányos, akik egyrészt fokozott fegyelmi felelősség alatt állanak, másrészt pedig alkalmaztatásukat komoly élethivatásnak fogják fel. Állandóan változó, a jobb megélhetést biztosító magángazdaságba átlépni törekvő személy­zettel ugyanis eredményes ellenőrzést biztosítani nem lehetséges. A jelen törvény­javaslat akként kívánja megoldani a szóbanlévő kérdést, hogy az Országos Köz­egészségügyi Intézetben gyógyszerészeti felügyelői állásokat szervez. Külön státus létesítése nem mutatkozott célszerűnek, minthogy kis személyzeti létszám mellett különösen az előlépési viszonyok rendezése mindig nehézségekbe ütközik. A gyógyszertárak szakfelügyeletének az előadottak értelmében történő meg­szervezése a törvényjavaslatnak közegészségügyi igazgatási szempontból a legfon­tosabb újítása. * * * A gyógyszerészi hivatást űzők két érdekcsoportja: az alkalmazottak és a tulajdonosok a gazdasági élet törvényeinél fogva szembenálló felek, akiknek összhangzatos együttműködésén nyugszik viszont a gyógyszertárnak, mint közegészségügyi intézménynek a rendje. Századunk eleje óta a szociális haladás irányában megindult fejlődési folyamat természetszerűen a gyógyszerészi alkalmazottak körében is éreztette hatását. E tekintetben nem hozott megnyugvást az öregség, stb. esetére szóló kötelezd biztosításnak intézményesítése sem, minthogy egyrészt a nyúj­tott ellátás összegszerűleg alacsony maradt, másrészt pedig nem lehetett tekintettel a gyógyszertári alkalmazottak különleges helyzetére. A gyógy­szerészi foglalkozás fáradalmai a szervezetet erősen igénybe veszik, úgyhogy az alkalmazott bizonyos életkor elérése után kevéssé alkalmassá válik már a szolgálatra. Míg tehát más főiskolai képesítésű személyek a magasabb szolgálati években nagyobb javadalmazást érnek el, addig a gyógyszertári

Next

/
Oldalképek
Tartalom