Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.
Irományszámok - 1939-871. Törvényjavaslat a gyógyszerészetről
871. szám. A javaslatnak legfőbb célja éppen úgy, mint minden korábbi gyógyszerészi vonatkozású rendelkezésnek az, hogy a közönség megbízható és jó gyógyszerellátását biztosítsa, másrészt a gyógyszerészek szociális kérdéseit megoldja. Erre hazai viszonyaink között leginkább a koncessziós rendszer alkalmas. Európában kétféle rendszeren épül fel a gyógyszerészet. Szabad letelepedés van Angliában, Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, Portugáliában, Spanyolországban, Svájcban és Törökországban. Portugáliában és Spanyplországban korporációkat létesítettek, amelyek bizonyos mértékig korlátozzák a szabad letelepedést. Törökországban 1929-ben törvény mondotta ki, hogy minden tízezer lélekre szabad csak egy-egy gyógyszertárat létesíteni. Európa többi országában koncessziós rendszer van. Ez a koncessziós rendszer némely helyütt a tiszta személyjogon épül fel, másutt a gyógyszertárak szabadon eladhatók, végül egyes országokban vegyes rendszer van, azaz vannak eladható és el nem adható gyógyszertárak. Angliában nincs külön gyógyszerészi törvény. Van méregtörvény, 1908-ból kábítószertörvény, egyébként azonban a gyógyszerek forgalma szabad. A gyógyszertárak nem állnak hatósági ellenőrzés alatt. Az orvos maga jogosult a gyógyszert elkészíteni, az orvosi díj legtöbbször egy összegben foglalja magában a gyógyszer árát és a tulajdonképpeni díjazást. Gyógyszerárszabás nincs. Ilyent csupán betegségi biztosító intézetekkel egyetértve állapítanak meg az érdekeltek. Mérgeket csupán gyógyszertárban szabad kiszolgáltatni. A húszas években a parlament elutasított egy olyan törvényjavaslatot, amely a titkos szerek összetételének közlésére akarta a gyárosokat kötelezni. Belgiumban szabad letelepedés van, de mindenkinek csak egy gyógyszertára lehet. A gyógyszertárak felügyeletére gyógyszerészeti felügyelői állásokat rendszeresítettek. Bulgáriában csak személyjogú gyógyszertárak vannak. Észtország 1922-ben hozott gyógyszerészi törvényt, kimondva, hogy 5000— 8000 lakos szükséges egy-egy gyógyszertárra s a gyermek örökölheti a gyógyszertárat. Ha előírt idő alatt a gyermek nem szerzi meg a képesítést, két éven belül el kell adni a gyógyszertárat. Franciaországban első és másodosztályú gyógyszertárak voltak. A különbség az volt, hogy a magasabb, egyetemi képesítéssel bíró gyógyszerészek első osztályú gyógyszertárat vezethettek, a mi nem-okleveles gyógyszerészeinknek megfelelő képesítéssel rendelkező gyógyszerészek pedig csupán másodosztályú gyógyszertárat. Faluban általában másodosztályú gyógyszertárak voltak, városban első osztályúak. A gyógyszertár működési jogosultsága tekintetében nem volt különbség, mert a gyógyszereket a másodosztályú gyógyszertár is éppen úgy elkészíthette, mint az első osztályú. Az első osztályú gyógyszertárak berendezése és felszerelése azonban szigorúbb szabályokhoz volt kötve. Ez a rendszer újabban megszűnt, a gyógyszertárak szabad letelepedés mellett egységesek és a régi első osztályú gyógyszertáraknak felelnek meg. Görögországban laikusnak is lehet gyógyszertári koncessziót adni. . A Német Birodalomban részint az egyes országokban, részint a különböző időkben adományozott gyógyszertári jogosítványok eltérő természetűek. Nagy városokban 9000, közép- és kisebb városokban 10.000, falvakban 11.000 lakosra esik egy-egy gyógyszertár. Az osztrák területrészeken továbbra is az 1906-ban meghozott gyógyszerészi törvény van hatályban. 1908-ban Ausztriában korpótlékos pénztárt szerveztek, amelynek szabályait 1919-ben újabb törvény módosította. Képviselőházi iromány. 19S9—1944. XL kötet. 5
