Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.

Irományszámok - 1939-876. Törvényjavaslat országos érdekű vízi munkálatokról

146 870. Mám. Mikor a Ferenc csatorna vízrendszere úgyszólván teljes hosszában jugoszláv kézbe került, csupán a bajai torkolat és a tápcsatorna pár kilómétere maradt csonkahazánk területén. A hazai csonkatársulat jövedelmeitől elesvén, a bajai Élőduna és a szivattyútelep közti tápcsatornarészt nem tudta fenntartani. Minthogy a jugoszláv kormányzat sem a szivattyúzás költségét, sem a szivattyúzást szolgáló műtárgyak fenntartásához a hozzájárulást nem fizette, a szivattyútelep hivatását nem tudta betölteni. 2. • A Ferenc csatolna vízrendszere a tisza-dunai átmenő és a csatornamenti belső hajóforgalmon kívül még más tekintetben is fontos szolgálatot tesz az általa érintett nagyon értékes vidéknek. Ilyenek : a) nagy és értékes területek belvizeit vezeti le; b) nagy területek számára nyit öntözési lehetőséget; c) alföldi viszonylatban számottevő, mintegy 270 lóerőnyi vízierőt szolgáltat, mely a csatorna 6 helyén áll rendelkezésre. A most említett szolgáltatások első kettője oly nagy horderejű, hogy már nem is sorolhatók a »mellékhaszonvételek« alá. A csatorna megépítése előtt a csatornaátszelte vidék nagy része hasznavehetetlen mocsárvilág volt. Ma 12 vízitársulat vezeti le belvizeit mintegy 120.000 hektárról a Ferenc csatorna vízrendszerébe és ezenkívül még legalább 25.000 hektár nem társulati terület belvizei falálnak ebben a vízrendszerben levezetésre. Az így levezetésre váró belvízmennyiség a közelmúlt nedves éveiben az egész vízrendszerben megközelítette a 40 köbmétert másodpercenkint. Sajnos a vízrendszer — kivált ha ez a legnagyobb belvíz magas tiszai vízállásnál jelentkezik — csak tetemes késleltetéssel tudja a vizeket levezetni. Az öntözés a Trianon előtti időben már szép eredménnyel indult. Híres volt akkor az állami péklapusztai rizstelep, azonkívül az újvidéki zöldségkertek, melyek akkor a budapesti piacokon is nagy felhozatallal jelentkeztek. A jugoszláv uralom alatt mindezek teljesen visszafejlődtek. Mind a csatorna hajóforgalmának, mind az öntözésnek közös baja a vízszükséglet kielégítésének bizonytalansága. Éppen a nyári és koraőszi időszak az, amikor mind a hajóforgalom, mind az öntözés igénye a legnagyobb ; ugyanakkor a csatorna vízellátása a legkritikusabb. Az aratás, a betakarítás után a terményfuvarozás, majd a csatornamenti cukorgyárak felé irányuló répaszállítás, az ipartelepek és a városok, községek tüzelőanyag ellátása, mind erre az időre esnek. Viszont a vizet adó Duna kisvizei is ekkor jelentkeznek, vagyis a csúcsforgalom és a vízszegénység ideje egybe esik. Az öntözés várható fejlődése folytán a Trianon előtt ily célra felhasznált mintegy 5 köbméternyi vízzel szemben a jövőben ennek kétszerese is könnyen hasznosítható lesz, ha a Ferenc József csatornából kétoldalt öntözőcsatomák létesítésével a víz az öntözhető területekhez közelebb kerül. 3. Mindezekre tekintettel szükség van a csatorna szelvényének és műtárgyainak karhahozatalára, esetleg zsilipek átépítése és bővítése útján, továbbá a bajai Deák Ferenc zsilipnél levő szivattyútelep kibővítésére. A Ferenc József csatorna zsilipjei is átépítésre szorulnak ; ezzel kapcsolatban a csatorna három tartányát akként kell átalakítani, hogy ezáltal a csatorna vízszállítóképessége 4 köbméterről 10—12 köbméterre emelkedjék, ami belvizek levezetése szempontjából kedvező lehetőségeket teremt.